Az adó, 1938 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 10. szám - Irving Fisher jövedelemadó elmélete

302 Dr. Schmidt Á.: Jövedelemadó elmélet karbantartására, biztosítására, az adófizetésre, slb. fordított összegek. A szolgáltatás-torrások — magángazdasági kifejezéssel élve: — számlákon (assets) állíthatók rendszerbe. Az egyes számlákon a pozitív és negatív előjelű használatok összevetése s az egyes számlák egyenlegének összesített végeredménye adja az adózó nettó jövedelmének összegét. A szolgáltatás-források (számlák) szerző szerint négy osztályba sorozhatok. Első a jövedelmet élvező személye, mint pénzkereső alany, második a pénzjuttatást kívánó befektetések számlája, harmadik a készpénz (pénztár) számla, végül negyedik a személyes használatra álló, tehát szolgáltatást nyújtó, de költséget okozó javak számlája. A negyedik számlával kapcsolatban szerző felteszi, hogy a szolgáltatások annyit érnek, mint amennyit az adózó értük fizet — az 50 centért vett mozijegy 50 cent értékű szórakozást nyújt — s így ez a számla voltaképen mindig 0 egyenleggel zárul. Eltolódást mindössze az időelem figyelembe vétele okozhatna. A tartósan használható javak beszerzési költsége ugyanis nemcsak jelenlegi, hanem jövőbeli szolgáltatások ellenértékét is magában foglalja s így az érték összefüggésben áll az időelemmel. Tartósan használható javak megszerzésénél voltaképen jövőbeli szolgáltatásoknak jelen időre leszámítolt értékét állítjuk be. Ennek következtében egyes években többet fizetünk ki, mint amennyi értékű szolgáltatást élvezünk, más években viszont fordított lehet a helyzet. Szerző feltevése szerint azonban általában az egy évi használatok értéke és költsége között a különbség elenyésző, tehát elhanyagolható. Ebben az esetben a negyedik számla egyenlege: 0, a számla tehát a gyakorlatban teljesen elhagyható. A második számlán a követelések közé számít a tőkelkamat, osztalék, járadék, sőt ide tartozik a tőkevagyon értékesítéséből származó bevétel is. Tartozás jellegű minden üzleti (üzemi) kiadás, ideértve a megszerzés költségét is. A harmadik számlán az adózó pénzkészlete (készpénz, folyószámla) van nyilvántartva. Az ebből való kivétel a számla szempontjából követelésnek, a bevétel viszont tartozásnak minősül. Elmondottakat a szerző által közölt több példa egyikével a következőképen illusztrálhatjuk. Adózó munkabérből 12.000, befektetéseiből 5.000 $ összeget keresett. Az első és második számlán nincs szembenálló tétel s így a két számla összesen plus' 17.000 $ eredményt mutat.