Az adó, 1937 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 2. szám - A magyar pénzügyi jogtudomány és törvényhozás legközelebbi feladatai

34 Dr. Vargha: A pénzügyi törvény hozás feladatai lékének azzal, ha ígéretet teszek arra, hogy elnöki működésemben az ő szellemében igyekszem eljárni. Mielőtt a szakosztály megalakulásának alakszerűségeire rátérnék, meg kell emlékeznem ennek a szakosztálynak mull járói, eddigi működéséről. A Magyar Jogászegylet fennállásának első negyven évében a pénzügyi jog művelésére igen kevés, majdnem azt mondhatnám, semmi gondot nem fordított. Nem pedig azért, mert mélyreható tevékenysége e téren nem látszott szükségesnek, az emberek — és pedig úgy a jogászok, mint az adózók nagy tömege — nem érezte ennek a működésnek hiányát. Nem akarok itt azokkal a körülményekkel foglalkozni, amelyeket itt is, másutt is már unos untig elmondottunk, s amelyek arra vezettek, hogy a magyar emberben bizonyos ösztönös ellenszenv nagyobb mértékben fejlődött ki, mint más országokban. A tudomány a pénzügyi jogot nem tekintette a jogterület egyéb részeivel egyenjogunak. Majdnem azt mondhatnám, nem tekintették jognak, amellyel komoly jogász tudományos alapon foglalkozni érdemesnek tartotta volna. A tudomány művelői ezen az alapon mellőzték a pénzügyi jogot. De nem érezte szükségét gyakorlati szempontból sem az adózók nagy tömege, hogy adózásunk problémáival való foglalkozásra indítsa a jogászvilágnak azt a részét, amely nem tudományos, hanem első sorban gyakorlati szempontból volt volna hivatva ezekkel a kérdésekkel foglalkozni. És ez a helyzet sem nem véletlen, sem nem fásultság, nemtörő dömség következménye. A háború előtt az adózás nem volt sem olyan sokrétű, sem olyan terhes, a polgárság széles rétegeit nem érinteti? annyira súlyosan, hogy a íreglerhellelés súlya kiválthatta volna az adózás kérdései iránt a szükséges és nagyfokú érdeklődési. A jövedelemadó, amely természeténél fogva az adózó és pedig minden adózó — egész gazdasági éleiének minden zugába való alapos és kellemetlen betekintést igényel, adórendszerünkből teljesen hiányzóit. A földadó — különösen ott, ahol az önkormányzati terhek nem voltak súlyosak, — a virágzó vagy legalább tűrhető gazdasági körülmények között senkit nem izgatott, különben is évről évre változatlan lévén, megszokottá vált. A házadót három évenként vetették ki. A béradó a háztulajdonosoknak aránylag kis részét érintette, a háztulajdonosoknak az a része pedig, amely házosztályadóval volt megróva, nem panaszkodhatott a megterhelés elviséllietetlensége miatt. A kereseti és társulati adó, a maga látszólag magas, de a valóságban