Az adó, 1937 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 1. szám - Az 1936 év jelentősebb forgalmiadó rendeletei

Joggyakorlat 25 tartalékolni nem lehet, mert az • agyagbánya nem sorozható a 13. §. (1) bekezdés 2. pontjában felsorolt leltári tárgyak közé. A panasz alaptalan. A K. T. 26. §-a alapján a vállalkozó vagyontárgyairól évenként leltárt köteles készíteni és abban a vagyontárgyak értékét kimutatni. A 1 eltárba fel kell venni mindazokat az ingó tárgyakat, amelyek a vállalathoz tartoznak és értékkel birnak. A K. H. Ö. 13. §-ának (1) bekezdés 2. pontjában emiitett leltári tárgyak alatt nyilvánvalóan ugyanazok as ingó és ingatlan vagyontárgyak értendők, amelyek a vállalathoz tartoznak és annak üzeme céljára használtatnak. A bevalláshoz csatolt mérleg szerint a téglagyárhoz tartozó ingatlanok értéke 99.683 P. Ezek közül 20.000 P értéket képvisel az a földterület, amelyből a téglagyártáshoz feltétlenül szükséges alapanyagot, az agyagot kitermelik. A nem vitás tényállás szerint az agyag kitermelése 10 év alatt használhatatlanná, értéktelenné teszi ezt az ingatlant, elhasználás folytán. E szerint a téglagyártás, illetve a hozzá szükséges és felhasznált agyag szolgáltatása évi 2000 P tényleges veszteséget okoz adózónak, amely a téglagyártáshoz tartozó ingatlan értékének csökkenésében mutatkozik. Minthogy az adóköteles nyereséget a téglagyártás útján keletkezett tiszta vagyongyarapodás alkotja, s adózó jövedelmét hiteles mérleggel és nyereség veszteségszámlával bizonyította, ennélfogva az adózó a 13. §. (1) bekezdésének akár a 2. akár a 3. pontja alapján adómentesen leírhatta azt a veszteségél, amelyet a téglagyártás az ingatlan állagának elhasználása folytán okozott. Ezzel a tényleges veszteséggel jogosan csökkentette az adóköteles nyereséget. (M. kir. Közigazgatási Bíróság 9203/ 1936. P. szám.) Jövedelemadó. J.V.H.Ö. 9. §. (2) bek. 15. A vagyontárgyak értékének eszmei emelkedését vagy csökkenését a jövedelem adó szempontjából sem jövedelemként, sem teherként számításba venni nem lehet. INDOKOK: Adózónak 1/3 vagyonrészesedése volt a Takarékosság dr. G. és V Közkereseti Társaságnál, amely átalakult részvénytársasággá és vagyonát apportként bevitte a részvénytársaságba, amely a 35.000 P értékű vagyont felértékelte 81.000 P-re. Panaszos azt sérelmezi, hogy az adófelszólamlási bizottság a 46.000 P értéktöbbletről adózó vagyoni illetőségére eső 15.300 P-t nem minősítette jövedelemnek és nem vette fel a jövedelemadó alapjába. Adózó a hatósági panasz elutasítását kéri, mert a felértékelés túlzott és csupán kényszerűségből történt abból a célból, hogy a családi részvénytársaság a törvényszabta 150.000 P alaptőkét kimutathassa. A panasz alaptalan. A .1. V. H. Ö. 9. §-ának 2> bekezdése szerint a vagyontárgyak adás-vételéből eredő nyereség jövedelemadó alá tartozik akkor, ha az tárgya az általános kereseti adónak.