Az adó, 1937 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 3-4. szám - Hogyan lehetne a jövedelem- és vagyonadó kivetés rendszerét egyszerűsíteni?

Rendeletek 133 sági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról szóló 1931: XXVI. törvénycikk 2. §-ában foglalt és legutóbb az 1936: XVIII. törvénycikkel meghosszabbított felhatalmazás alapján kiadott 700/1937. P. M. számú rendeletében a következőket rendelte: »1. §. A közadók kezeléséről szóló 1927. évi 600. P. M. számú hivatalos összeállítás 31. §. (1) bekezdésének 1. és 4. pontja, továbbá (7) bekezdése hatályon kívül helyeztetik s ezek helyébe a következő rendelkezések lépnek: >1. Az az adózó, aki esedékessé vált tartozását a megállapított fizetési határidőig be nem fizeti, évi 6<>/o-os késedelmi kamatot köteles fizetni. 4. Az illetékek és egyéb köztartozások késedelmes befizetése esetében évi 6<>/o-os késedelmi kamatot kell fizetni. (7) Ha valamely közadó késedelmes befizetése esetében a vonatkozó törvény, illetőleg törvényes rendelkezés értelmében adópótlékot kell fizetni, ennek kulcsa havi 0.5%-ban állapíttatik meg azzal, hogy azt a jelen §. (2)—(6) bekezdéseiben szabályozott elvek szerint kell számítani.* 2. §. A közadók kezeléséről szóló 1927. évi 600 P. M. számú hivatalos összeállítás 41. §-ának (6) bekezdése hatályon kívül helyeztetik. 3. §. Jelen rendelet kihirdetése napján (1937. március hó 21-én) lép életbe, végrehajtásával a pénzügyminiszter bizatik meg.« A tájékoztatótól való eltérő kiszolgálás esetén követendő egyöntetű eljárás. Nem lehet lisztforgalmi adóváltságot követelni a malomtól csupán azért, mert a tájékoztatóján feltüntetett mennyiségnél több lisztet szolgáltatott ki a cseretelepén a cserélő feleknek. Az őrleményforgalom elszámolására a 2.002/1935. P." M. számú rendelet 19. §-ában foglalt szabályok az irányadók, ennél az elszámolásnál azonban, a tájékoztató adatait teljesen figyelmen kívül kell hagyni. A tájékoztató voltaképen csak azt a célt szolgálja, hogy az őröltetőknek tudomásuk legyen arról, hogy a malom milyen őrleményeket szolgáltat ki részükre. A 2.000/1934. P. M. számú rendelet 19. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés, mely szerint kereskedelmi őrlésnek kell tekinteni az őrlést abban az esetben, ha az egyes őröltetőknek kiszolgáltatott összes őrlemények súlya nem felel meg a tájékoztató szerint kiszolgáltatandó összes őrlemények súlyának, szintén csak az őröltetők érdekeinek megóvását célozza. Az ilyen esetben ugyanis a malom még aj tájékoztatón feltüntetettnél is kevesebb őrleményt szolgáltat ki, tehát oly mértékű elvonást gyakorol, amely miatt az ügyletet csereügyletnek kell tekinteni, nem pedig vámőrlésnek. Az ilyen csereügyletet pedig csak a saját kereskedelmi őrleményéből bonyolíthatja le a malom, ennélfogva az ilyen célra végzett őrlés is kereskedelmi őrlésnek számít.