Az adó, 1937 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 3-4. szám - Benedek Sándor és az 1909 évi nagy adóreform

Dr. Nagy: Benedek Sándor 101 idejében gyökerező elavult, igazságtalan és aránytalan adózást s helyébe kiépíteni a modern adórendszert. Ennek az adórendszernek a sarkpontja, sajátos és látszólag ellentmondást magában rejtő természete az, hogy az igazságos és arányos adózást a kettős adóztatással éri el. A modern adórendszerekben szereplő tárgyi, hozadékiadók ugyanis annálfogva, hogy az adózó személyi viszonyaival nem törődnek, az arányos adóztatás megvalósítására önmagukban véve nem alkalmasak. Szükséges tehát oly adónem is, amely képes arra, hogy a hozadéki adókkal mindenkinél egyformán uniformizáltan megadóztatott jövedelmeket minden egyes adózónál mintegy gyüjtő csatornába egybefoglalva, a hozadéki adóztatás folytán fennálló aránytalanságokat egyrészt az adózó személyi viszonyainak figyelembevételével, másrészt progresszív adókulcsok alkalmazásával kiegyenlítse, eltüntesse. A jövedelemadónak ezt a fontos kiegyenlítő szerepét szemléltetően mutatja be Benedek Sándor az egyik cikkében, annak kapcsán, hogy említést tesz azokról az ellentétekről, amelyeket a reformjavaslatok az agráriusok és merkantilisták között felidéztek. »A merkantilisták nagy kifogása az, — írja Benedek Sándor — hogy a földadó 251/2%-ról 20o/o-ra, lett leszállítva s ezt úgy szeretik feltüntetni, mint a nagybirtokosoknak adott koncessziót. Ez az állítás igazságtalan, mert a nagybirtokosok száma elenyészik a kisbirtokosok száma mellett s ha figyelembe vesszük, hogy a nagybirtokosokra a 0.7o/o-tól 5%-ig progresszive emelkedő jövedelemadó újabb terhet ró, továbbá, ha a földadó és jövedelemadó terhét együtt vesszük számításba, nyilvánvaló lesz, hogy a kisbirtokosok adóterhe tényleg csökkenni fog, a nagybirtokosok adóterhe pedig bizonyos mérsékelt emelkedést mutat. < Ebből az idézetből nyilván az is szembetűnik, hogy 'a javaslat a jövedelemadó legmagasabb kulcsát 5o/o-ban kontemplálta s — közbevetőleg megjegyezve — az 1909. évi X. t.-c. 120.000 koronán felül ennyiben is állapította meg. Hibáztatja Benedek a jövedelemadónál azt, hogy abból teljesen hiányzik az u. n. gyermek-paragrafus s erre vonatkozólag a következőket mondja: »ha már eltöröljük — és éppen szociális szempontból — a családtagok eddigi elavult megadóztatását, nem engedhetünk új törvényeinkbe olyan intézkedést, mely a kir. kincstárt a családfő gondjait szaporító jogcímén még magasabb adó szedésére jogosítja. Itt sem szabad hiányozni a rendszert alkotó szo-