Az adó, 1936 (24. évfolyam, 1-10. szám)
1936 / 1. szám - A társulati adó hatvan esztendeje
Dr. Keresztessy E.: A társulati adó hatvan esztendeje 9 A kivetett adónak a székhely és telepek közötti; — jelenleg is érvényben lévő — megosztását ez a törvény teremtette meg. Mai szemszögből vizsgálva a mindössze tizennégy szakaszból álló törvényt, amely egy keret-törvénynél alig jelentett többet, különösen az adóalap megállapítására vonatkozó rendelkezések kezdetlegessége tűnik szemünkbe. Ennek a tágítható, rugalmas keretnek a pénzügyi hatóságok gyakorlata és különösen a bírói joggyakorlat adott megfelelő tartalmat. A törvény azonban ebben a formájában negyvenkét éven keresztül sikeresen betöltötte azt a szerepet, amelyet alkotói neki szántak. Ez a szerep az volt, hogy az állam nem kívánta súlyos adókkal útját állani a rohamos fejlődéssel megindult tőkeegyesülések minél nagyobb számban való elszaporodásának. Az 1909. évi Wekerle-féle nagy adóreformok során az 1909: VIII. t.-cikkel a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adóztatásának reformja is bekövetkezett. Ez a törvény nyújtja a társulati adónak első modern formáját és alapja a mai adóztatási rendszernek is. A törvény a céltalannak bizonyult önadóztatási kivetési rendszert elejtettte és az egyszerűbb és gyorsabb adókivetés érdekében a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adójának elsőfokú megállapítását a pénzügyigazgatóságokra, illetve a székesfővárosi kir. adófelügyelőre bízta. A teljes jogvédelem biztosítása érdekében a felmerülő jogi kérdések eldöntését végső fokon a közigazgatási bírósághoz utalta. A törvény megszüntette a ' külön bányaadót és a nyilvános számadásra kötelezett bányavállalatok adózását ebben a törvényben szabályozta. A törvényt előkészítő "tárgyalások során mint gondolat, felmerült az adókivetés eddigi rendjének oly módon való megváltoztatása is, hogy az adókivetési eljárás egyszerűsítése érdekében az adó a részvényesek között felosztásra kerülő nyereség alapulvételével, mint szelvényadó levonás útján szedessék be. Ezt a megoldási módot azonban, mint alkalmatlant, elvetették. Az általános kereseti adó reformjával kapcsolatosan keresztülvitt módosításhoz hasonlóan a törvény ennél az adónemnél is elejtette a három évi átlag alapján való adóztatást és az adóalapot csupán az előző évi mérleg alapján mutatkozó nyereségre redukálta. Ez a rendelkezés lényegesen egyszerűsítette az adókivetést és megszüntette az adó alapjának megállapításával kapcsolatos bonyolult, nehézkes arányszámításokat. Az adóalanyiság kérdését a törvény az 1875: XXXVII. t.-c-vel összhangban rendezte, éppen ezért a kereskedelmi törvény hatálya alá nem tartozó állami, törvényhatósági és községi vállalatokat kivette e törvény hatálya alól.
