Az adó, 1936 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 5-6. szám - Az ügyfelek elsődleges felelőssége a törvénykezési illetéknél

gr. Szegő: Ügyfelek elsődleges felelőssége 149 ügyi .jogi elemekkel és amidőn a két nagy jogterületnek egymásba való illeszkedése és egymásra való támaszkodása nélkül kincstári szolgáltatások rendszere elképzelhetetlen, — alapvető normaként a Pp. elvi állásponlját tekinti egy vitás kérdésnél irányadónak. A másik ellentétes álláspont a Közigazgatási Biróság egy 1933-ból származó 1800. sz. elvi jelentőségű határozatából világlik ki, amely abból az időből való, amidőn a szóbanlévő 7 hónapos átmeneti idő már letelt. A határozat szerint »tisztességtelen verseny abbahagyása miatt indított perben, ha a felperes meghatározott összegű kártérítést is igényel és ez a kárösszeg nagyobb, mint a meg nem beesülhető perekre megállapított érték, az illeték alapja: a követeli nagyobb kártérítési összeg. A Közigazgatási Biróság ez elvi határozata azt jelenti, hogy a tisztességtelen verseny abbahagyása iránti pereknél nem a 3. §. 2. bekezdése, hanem annak 3. bekezdése irányadó, amely kimondja, hogy ha nem vagyonjogi igényből a fél megbecsülhető igényt származtat, vagy a nem vagyonjogi igénnyel' megbecsülhető igényt kapcsol össze, az illetékek mértékének meghatározásánál csak az egyik, még pedig a nagyobb illeték alá eső igényt kell tekintetbe venni. Ebből következik, hogy a Közigazgatási Biróság k 1933. évi felfogása szerint nem elegendő a törvénykezési illetéket törvénykezési eljárásban meg nem becsülhető perértéknél irányadó 5000.— pengős perérték alapján leróni, ahogy az a felemelt illetékkel megrótt eseteknél történt, hanem ilyen esetben, mivel a kárősszeg nagyobb, az illeték alapja: a kártérítési összeg. E ma irányadó felfogás a nem vagyonjogi igényből származó pereket mintegy kiemeli és mellőzvén azt a dogmatikai kérdést, hogy ily esetekben a kár tekinthető-e járuléknak, annak a kincstári felfogásnak talajdonit primordiális jelentőséget, amely a kártérítési igény nagyságát tekinti az illetékezésnél irányadóal. Tudatosan foglalkoztunk részletesen a kérdésnek dogmalikai vonatkozásaival is. mert a szóbanlévő eset valóságos iskolapéldája annak, amidőn megértő kincstári felfogásnak szükséges érvényesülnie oly irányban, hogy a szóbanlévő és agy elméleti tudást, mint az összefüggések ismeretét megkövetelő ügyek elbírálása a \felek hivatásos képviselőjétől elvárható ugyan, de ez még magasabb iskoláztatásban részesült üzletemberektől sem követelhető meg, lévén az ily ügyekben való tájékozódás már olyan speciális terrénum, ameddig az üzletember jogtudása semmiképen sem terjedhet egyes kivételektől eltekintve.