Az adó, 1934 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 1-2. szám - A m. kir. miniszterium 16.400/1933. M. E. számu rendelete az együttesen kezelt közadóhátralékok fizetésére adandő kedvezmények és a közadók behajtásával kapcsolatos rendelkezések tárgyában

56 Joggyakorlatok t. c. ír. §-ban nyert felhatalmazással esetenként megadott vámmentesség a forgalmi adómentességet nem jelenti, a jelen esetben pedig a vámmentességi engedély megadása és az áruk vámkezelése, a vám és forgalmi adó befizetése, 1927. április 21 -ét az 1927. évi V. t. c. életbeléptet megelőző időben történt. A biróság a panaszt alaptalannak találja. E tekintetben a biróság döntése nem a pénz ügyigazgatóság által felhívott 137-577/ 1926. sz. a. rendelet rendelkezésén nyugszik, mert kellően közzé nem tett u. rí. belső utasitó rendelkezés a bíróságra alakilag nem érvényes jogszabály, — hanem az alábbi, az intézmények alapgondolatán nyugvó törvény-magyarázaton. A vámforgalmi adó, különleges forgalmi adó, amelynél a forgalmi adókötelezettséget. (i92i:XXXIX. t. c. 38. §., 1922. évi VI. t. c. 7. §-ának 4. b), 1.925, én XXIII. t. c. 9. §.) a vámköteles áru behozatala állapítja meg. A vámmentes áruk után forgalmi adót fizetni nem kell, — hacsak a vámmentest-* tett tárgyak nem olyanok amel,yek mint a vám alól eredetileg mentesek, külön rendelkezés alapján egyébként forgalmi adó alá esnek. A vámmentességet azonban a mindenkori vámtarifa, vagy a vámjog szabályozásáról szóló törvény, vagy az egyes államokkal kötött, az ország törvényei közé. becikkelyezett kereskedelmi szerződés állapítja meg. A jelen esetben behozott árura a vámmentességet sem a vámtarifa általános intézkedése ,sem az 1924. évi XIX. t. éji 110—112., illetve 144. §-a, sem kereskedelmi szerződés, som az 1924. évi XXI. t. c. 2. §-ának 1—3. pontjaiban nyert felhatalmazás alapján kibocsátott törvényszerű rendelet nem biztosítja, hanem a vámvisszatérítést az 1924. évi XXI. t. c. 11. §-a alapján nyújtotta a pénzügyminiszter. Az idézett 11. §. szerint a píénzügyminiszter fel"hatalmaztatott, hogy bizonyos esetekben vámkedvezményt vagy teljes vámmentességet adhasson, tehát: a miniszter nincs kötelezve, hanem csak jogositva a kedvezmény' vagy mentesség megadására^ •miből folyik az, hogy a miniszter ezt a kedvezményt meg is szoríthatja, esetleg a vámnak csak egy részét engedi el, de feltjételhez is kötheti, így egyebek közt a kedvezményt csak' a vámra szoríthatja, •de kimondhatja, hogy a vámmentességgel nem jár együtt a forgalmi adó alól való mentesség is. — Az 1921. évi 39. t. c. 38. §-a ésí a vonatkozó egyéb törvényes rendelkezések, illetve törvényerejű rendeletek csakis ugy értelmezhetők, hogy a forgalmi adómentesség feltétlenül csak akkor áll fenn, ha a mentesség; a törvény erre vonat•kozó általános, minden esetben alkalmazandó rendelkezésén alapul, de nem, ha a vámmentesség csakis a pénzügyminiszternek a maga diserecionális jogkörében kelt és csak egyes esetekre, meghatározott ügyekre vonatkozó engedményén nyugszik. A méltányosságból' elengedett, vagy visszatérített vámhoz az a hatály, hogy a méltányosságon tulmenőleg, a forgalmi adó is élengedtessék ,nem fűződik ,mert az 1927. évi V. t. c. 33. §-ának életbelépte előtt az ilyen áru behozatala után a forgalmi adó járt. ES éppen az a körülmény, hogy az 1927. évi V. t. c. megállapította a