Az adó, 1934 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 3. szám - Házadómentesség és lakásgazdálkodás

Kérdések és feleletek 81 a tényleg felmerült összegben vonhatók le — folyik, hogy az összjövedelem csak legkisebb részében is valóságos, vagyis ténylegesen ismert ,számszerüségében nem kétséges veszteséggel csökkenthető, már pedig bármily becslési móddal megállapított veszteség tényleg felmerült veszteségnek nem tekinthető, következéskép azzal az összjövedelem még akkor sem csökkenthető, ha a többi jövedelemforrás jövedelme nem becsléssel állapíttatott meg.. Melyik álláspont a helyes? Válasz: Folyó évi január hó 19-én kelt b. levelére értesítjük, hogy »F« álláspontja és indokolása a helyes. A J. V. H. Ö. 13. §-ának (3) bekezdésében csakis a n. §.4. pontjának megfelelően igazolt veszteségről lehet szó. A törvényhozó akarata nem lehetett az, hogy a ivieszteséget az egyes jövedelemforrás keretén belül csak mérleg- és nyereség-veszteségszámla alapján lehessen figyelembe venni, ellenben a veszteségnek az illető jövedelemforrás keretét túlhaladó részét már mérleg- és nyereség-veszteségsizámla nélkül is figyelembe kelljen venni és azzal más jövedelemforrás jövedelmét csökkenteni lehessen. Ha indokolt az, hogy valamely jövedelemforrás jövedelmét csak mérleggel és nyereség-veszteségszámlával igazolt veszteséggel lehet csökkenteni, akkor még inkább indokolt az, hogy más jövedelemforrások jövedelmét is kizárólag mérleggel és nyereség-veszteség számlával igazolt veszteséggel lehessen csökkenteni. A 13. §. (3) bekezdése nem szolgáltat jogalapot más elbírálásra. Kifejezésre juttatja ezt az ehhez a bekezdéshez fűzött utasítás is azzal, hog^y »ÍgazoIt« veszteségről, továbbá arról szól, hogy: »a veszteséget az adóalap megállapításánál a kivető hatóságok elfogadták^ Ebből is nyilvánvaló tehát, hogy' a 13. §. (3) bekezdése nem a kivető hatóság által becsléssel megállapított, hanem csakis a 11. §. 4. pontjának megfelelően igazolt veszteségről szól. A becsléssel megállapított veszteséget nem lehet »igazolt« veszteségnek minősíteni. Különben a 14.000/1934. és a 49.856/1929. számú P. M. rendelet is hivatkozik a 11. §. 4. pontjára. Sőt utóbbi kifejezetten a hiteles mérleggel és nyereség-veszteségszámlával igazolt veszteségről szól. 16 Nyugta-illeték fizetése. KÉRDÉS: A m. kir. Közigazgatási Bíróság 195. sz. jogegységi határozatában kimondotta, hogy a nyugta-illeték fizetési kötezettség kiterjed mindazoknak az illetményére, akik a napszámos fogalma alá nem esnek. Arra kérünk felvilágosítást, hogy a heti bért élvező szakmunkások és tanoncok járandósága után is lerovandó-e a nyugta-illeték. Válasz: A szakmunkások illetményei után, minthogy a közönséges munkások körét meghaladó szakismeretet és szakképzettséget igénylő működést fejtenek ki, nyugta-illeték fizetendő, a tanoncok után azonban nem.