Az adó, 1934 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 3. szám - Házadómentesség és lakásgazdálkodás

Kérdések és feleletek 77 KÉRDÉSEK ÉS FELELETEK 13 A bevallási kötelezettség megállapításánál nem a jövedelem, hanem ax adóalap a döntő. KÉRDÉS: Az 1931 évben egyik cég kereseti adóalapja becslésurán 8000 pengőben állapíttatott meg. Ezen adóalap, mint rögzített kereseti adóalap az 1932. évre is jogerősen áthozatott, mert azt sem az adóhivatal, sem a cég nem mondta fel. Az 1933. évben a cégnél megtartott könyvvizsgálat alkalmával megállapítást nyert, hogy cégnek az 1931. évi üzlet ijövedelme a 10.000 pengőt meghala.dta, ezért 1933. március 28-án cégrészére az adóhivatal egy felhívást bocsátott ki, hogy »az 1932. évre vonatkozó vallomást ügy a kereseti, valamint a jövedelemadóra vonatkozólag 8 napon belül nyújtsa be, mivel megállapítást nyert, hogy az 1-931. évi jövedelme a ÍO.OOO pengőt meghaladta és igy már 1932. febr. 28-ig tartozott volna vallomást adni, ezt azonban elmulasztotta.« A cég ezen felhívás elljen, óvást emelt, vallomását azonban - jogfenntartással - - beadta. Ennek alapján cég terhére a f. évben ujolag megtörtént a kereseti adó kivetése, melyet a cég az adófelszólamlási bizottsághoz megfelebbezett, mely a kivetést II. fokon is jóváhagyta. A II. fokul határozat a következőket tartalmazza: »A K. H. Ö. 22. §-ának 2. bekezdése előírja, hogy azon adó-^ kötelesek, akiknek évi keresete, vagy pedig jövedelme a 10.000 pengőt meghaladta, évenként kötelesek vallomást adni. Minthogy pedig fellebbező könyveiből láthatta és tudhatta, hogy az 1931. üzletévnek nyeresége a 10.000 pengőt meghaladta .... és igy a fentidézett törvényes rendelkezés értelmében önként kellett volna 1932. évre vallomást beadni, nem pedig arról hallgatni és bevárni azt, mig ezt a, kivető hatóság felfedezi . . helyesen járt el a kir. adóhivatal, amidőn adóvallomás beadására felhívta és az 1932. évi adóját újból állapította meg.« Cég kifogásolja, hogy a fentidézett II. fokú határozat indokolása a K. H. Ö. 22. §-ának 2. bekezdéséhez kiadott utasítás 1. bekezdéséi, valamint az azt módosító 1929. évi 80.000. P. f . miniszteri rendelet 3., illetve 4. §-át elferdítve idézi és értelmezi. A cég felfogása szerint 1932. évi kereseti adóalapjának újbóli megállapítására csak egyetlen lehetőség nyújtana alapot, még pedig a jövedéki kihágás vagy adócsalás, ennek elkövetésével azonban az adóhivatal céget nem vádolja, sőt nem is gyanúsítja. Kérdem: 1. Jogosan járt-e el az adóhivatal, midőn a fenti konkrét esetben az általános kereseti adóalapot az 1932. évre vonatkozólag 1933. évben ujolag megállapította? 2. Köteles-e vallomást benyújtani az az adózó, akinek jogerősen megállapított általános kereseti adóalapja a 10.000 pengőt meg nem