Az adó, 1933 (21. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - Az 1932. év illetékügy! története

Dr. Andreánszky I.: Az 1932. év illetékügyi története 17 Az egy évre kiszabott illetékegyenóiték összege az €gész országban együttvéve: Az 1921—1930. évi tizéves idő- Az 1931—1940. évi tizéves időszak utolsó évében: szak első évében: 2,494.787 P 3,696.376 P Ha az utóbbihoz a 20% rendkivüii pótlékot hozzászámítjuk, a jelenlegi évi kiszabási összeg az egész országban együttvéve: 4,435.651 P. A százalékos okirati illetékeknek 20%-os pótlékolása kiterjed a váltóilletékre is. Ez a kincstári váltóürlapok felhasználásában átmeneti zavarokat okozott, mert a váltóürlapok cimletei nem feleinek m'eg többé a lerovandó illetékösszegeknek. A pénzügyi kormány értesülésünk szerint azért nem bocsátott ki máig sem a 20%-os pótlékot magukban foglaló cimletü váltóürlapokat, hogy a rendkivüii pótlék átmeneti jellege ezzel kidomborodjék. Ma már a rendkivüii pótléknak a váltóürlapon külön bélyeg felragasztása utján való lerovását megszokta a gyakorlat. De azért uj váltóürlapokra alighanem szükség lesz mégis, mert félős, hogy az átmeneti idő, amelyre a rendkivüii pótlék szánva van, hosszúnak fog bizonyulni. A többi százalékos okirati illetéknek, továbbá a kiszabás alapján fizetendő Ítéleti és birói egyezségi illetéknek, valamint a telekkönyvi bejegyzési illetéknek 20%-os pótlékolásával szemben ellenvetés nem hallatszott. Igaz, hogy mindezek az illetékek ma igen gyéren fordulnak elő, mert a hitelélet, amely az idetartozó illetékezési tárgyakat keletkezteti, up-vszólván szünetel. Az 1932. év magával hozta uj illetékfajiák közül a büntető bírósági eljárási illetékek első évi gyakorlatának tapasztalatait: dr. Paulay Gyula cikke: „A bűnvádi eljárás illeitékszabályfcinak alkalmazásáról" („Az Adó" 1932. évi 10. azám, 284. lap) — ismertette, rámutatván egyúttal a felmei-ült vitás kérdésekben követendő gyakorlatra. Az elmúlt évi májusban behozott uj kamatilleték szabályai azzal, hogy az- illetékkötelezettséget csupán a kölcsön cimén hitelezett tőkék kamataira állapították meg, a vitás kérdések keletkezési forrásait eleve elzárták. Lényeges panasz csak annyi merült fel, hogy a pénzintézetek kamatjövedelmének illetékmentességben részesítése mellett a társulati adó alá eső másféle vállalatok kamatbevétele a rendelet eredeti szövege szerint kamatilleték alá esett volna. Ezt a panaszt azonban eltávoztatta egy kevéssel utóbb megjelent pénzügyminiszteri rendelet: — a vállalati kamatbevételek ilMékmemtesBégéről (131.800/1932. Püm. számú rendelet, „Az Adó" 1932. évi 8—9. spám 252. lap) kiadott szabályozás. Megemlítendő még: —az ipartestületi békéltetésről készült