Az adó, 1933 (21. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - A közigazgatási bíróság reformja

Dr. Nagy D. B.: A közigazgatási bíróság reformja 7 volna-e joga ahhoz, hogy akár a birót utasítja az elintézésre, akár pedig a bíró esetleges javaslatával szemben a maga döntését juttassa érvényre. Ha ez ugyanis lehetségessé válik, a birói Ítélkezés szabadságának és függetlenségének azon a mindenek felett álló elvén esnék súlyos sérelem, hogy a bírónak a törvényesen hozzá utalt ügy feletti Ítélkezésébe senki sem szólhat bele, ebben a tekintetben neki felsőbbsége nincsen. Ilyen intézmény a közigazgatási bíróság ítélkezését a bürokratizmusba sülyesztené bele s miben sem különböztetné meg azt a közigazgatási hatóság elintézési módjától, ahol is a referens csupán javaslatot tesz, az utolsó szó azonban a felülvizsgáló ionoké. Amúgy is féltő gonddal kell vigyáznunk aura, hogy a közigazgatási birósálgtól a bürokratizmusnak még az árnyékát is "távoltartsuk. Ebben a tekintetben a közigazgatási bíróság helyzete sokkal nehezebb, mint a civilis 'bíróságoké. Hiányzik ugyanis a közigazgatási bíróságnál a bírósági eljárás lényegét képező és éltető elemét jelentő nyilvánosság, nemkülönben az ítélkezés nehéz munkáját megkönnyítő, a felek között kialakuló szóbeli jogvita motorikus ereje. A törvénynek mindezt lehetővé tevő intézkedései valósággal feledésbe mentek, mert az ügyek folytonos szaporodása által parancsolt szükségszerűség most már állandósultán mostohán megvonja ezektől az ügyektől az írásbeli tárgyalások áldásos luxusát. Az illusztris cikkíró ur elgondolása és javaslata valóban ^megszívlelendő, mert nagyon is kézenfekvő, hogy — anélkül, hogy a közigazgatási bíráskodás reformját kielégítően megoldaná — a mai viszonyokhoz mért szűkös határokon belül a legegyszerűbb eszközökkel és a legkevesebb költséggel — szerinte a bíróságnak két-három uj tanácselnöki és néhány birói állással való kiegészítése körülbelül 100.000 pengő költségtöbbletet jelentene — vinné, dűlőre a bíróság tehermentesítését. A cikk szerint ezek az uj hívéi állások táüíaoírói ranggal volnának rendszeresithetők. Nem tudom, hogy nem váltaná-e ki ez az intézkedés is azt az aggályt, hogy ezáltal a közigazgatási bíróság a Kúriával szemben inferioris helyzetbe kerülne? Minthogy a 'tanácselnök ur cikkében felszólítás is olvasható az e tárgyban! vita megindítására, legyen szabad itt az általam már régóta propagált megoldást is röviden szóbahoznom. A kormányzati megoldásnak az igényelt költségek szempontjából való legnagyobb hátránya az, hogy uj intézmény feállitását tervezi anélkül, hogy lehetővé tenné más intézmény megszüntetését. A végleges megoldást pedig ebben kell keresnünk, annyiéval is inkább, minthogy a közigazgatási bíráskodás kifejlesztése éppen azt jelenti, hogy a kontenciözus ügyekben való döntési az egész vonalon a nem birói testületek kezéből birói testületek kezébe vigyük át. Ebből az elvből már önként adódik; az alsófoku