Az adó, 1933 (21. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - Wlassics Gyula és Benedek Sándor

Dr. Klug E.: Wlassics Gyula és Benedek Sándor. 3 folytatta és mesterileg kifejlesztett mint a „Magyar Közigazgatás" "című szaklap pénzügyi rovatának 27 éven át vezetője. Eközben egymásután jelentek meg tollából kitűnő monográfiák a közjog, a pénzügytan és pénzügyi jog legkülönbözőbb ágaiból és különösen a Wekerle-féle adóreform kérdéseiről és megírta a közigazgatási bíróság adóügyi határozatainak rendszeres gyűjteménye cimü könyvét. A mi folyóiratunk szempontjából Benedek Sándor pénzügyijogi irodalmi működése alapvetően fontos volt. Mikor az 1912. év második felében az 1909. évi adóreform küszöbén álló életbeléptetése előtt az Adó és Bletékügyi Szemle megalapításának gondolata vetődött fel, és e sorok szerény írója hozzá fordult, hogy a szép terv nehéz megvalósításában támogassa, nemcsak szeretettel, bátorítással és tanácsai volt segítségünkre, hanem lelkes és önzetlen munkájával is, 1912. októberében napvilágot látott az Adó és llletékügyi Szemle első ötives füzete és abban az első cikket báró Wlassics Gyula: „Az uj adótörvények hatása a közigazgatási bíróság ügyforgalmára" cimmel, a másodikat pedig Benedek Sándor irta „A pénzügyi közigazgatási bíráskodás szervezeti kérdései" cimmel. Azóta 1919. márciusáig, a kommün kitöréséig Benedek Sándor töltötte be az Adó és llletékügyi Szemle szerkesztőbizottságának nesztori székét és ezen idő alatt soha nem lankadó érdeklődéssel és oktató jósággal folyt be a folyóirat szellemi vezetésébe és irányának meghatározásába. A kommün borzalmainak lezajlása után ébredtünk tudatára hazánk szörnyű összezsugorodásának és legyengülésének. Ekkor a kényszerű összefogás gondolata kezdett megerősödni és felvetődött az a kérdés, hogy vájjon helyes-e, hogy az Adó és llletékügyi Szemle, mely mint terjedelmes revü főkép a tudományos elméletet művelte, és az „Adó" cimű laptársa, amelynek akkori szerkesztője megboldogult dr. Tury Zoltán volt, és főkép a gyakorlati irányt követte, egymás mellett müködjék-e tovább, és vájjon nem-e inkább kellene a munkára kész szakírói gárda egyesítésével és a két lap összeolvasztásával egy olyan erős pénzügyjogi folyóiratot életrekelteni, amely