Az adó, 1932 (20. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 4-5. szám - A házingatlan túladóztatása

92 Dr. Zerkovitz Zsigmond: A házingatlan túladóztatása. legutolsó megelőző jövedelmi és vagyonadó bevallásába bevallotta. Ennek az intézkedésnek helyes alapja az, hogy a részvénytársaság főrészvényese a vállalatba fektetett tőkéket vegye fel a jövedelem- és vagyonadó bevallásába. De a rendelet tovább ment, mintahogy szabad lett volna. Mert a részvénytársaságoknak részvényesei jogi személyek is lehetnek, pl. amidőn egy nagyobb vállalat leányvállalatáról van szó, amidőn a részvényes vállalatnak jövedelem- és vagyonadó vallomása nincsen. Mi történjék abban az esetben, ha a részvénytársaságnak külföldön lakó részvényesei vannak? A rendeletnek ezen rendelkezései tehát nem precizek és nem átgondoltak. Épen ily elhibázott az a fentebb említett szabály, hogy a társulati adó nem lehet kevesebb, mint ha a ház egy személy osztatlan tulajdonában lenne. A társulati adó és a vagyon és jövedelemadó más elvek szerint vettetik ki, eltérően pótlékoltatik. A házrészvénytársaság részvényese e címen is megfogható és végre is ily vállalatnak több részvényese is lehet. Abban, hogy senki adó elől ki ne vonhassa magát, igazat kell adnunk a rendelet alkotóinak,—de nem abban, amidőn a részvénytársaság adózását olyannyira megnehezíti, hogy a vállalkozást szinte lehetetlenné teszi. Ne essünk a végletekbe. Nem bün az még, ha léteznek és alakulnak új részvénytársaságok, amelyek egyúttal házakat kezelnek, — vagy a törvény által megengedett egyéb célt tűznek ki. — De még ennél is, hogy t. i. esetleg adózatlanul marad egyes jövedelmi tétel, nagyobb kár, ha a vállalkozást lehetetlenné tesszük. Ha pedig az a célja a törvényhozónak, hogy ne létezzenek családi házrészvénytársaságok, úgy a jövőben a házkezelés céljára alakult részvénytársaságoknál ügyelni kell, hogy megfelelő alaptőkével alakulhassanak, és a már meglévők ingatlana pedig illetékmentesen fizikai személyekre átiratható legyen. De azért, mert a házrészvénytársaságoknál és egyéb más részvénytársaságoknál adózatlanul maradt tételek mutatkoznak, ezt nem lehet azzal büntetni, hogy az összes részvénytársaságok tekintet nélkül az évi eredményre, oly társulati adót fizessenek, amely általában nem lehet kisebb, mint a saját tőkék 2 ezreléke. A rendelet az ingatlan vagyonátruházási illeték, az illetékegyenérték, továbbá a százalékos okirati és törvénykezési illeték után 20%-os rendkívüli pótlékot ír elő és egy új „külön jövedelmiadót" statuál az ingatlanok eladásából származó nyereségek után, ha az ingatlan visszterhes szerződés alapján szereztetett meg és azt a szerző a vételtől számított öt éven belül adja el. Ami az ingatlan vagyonátruházási illetéket illeti, ezáltal Budapesten az ingatlan vagyonátruházás után 8%% fizetendő, ami súlyos akadályává válik az ingatlanforgalomnak. A külön jövedelem adó az ingatlanok eladásából származó nyereség után nem mindig a valóságos jövedelmet fogja meg. Mert gyakran elő-