Az adó, 1932 (20. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 3. szám - NAGY FIZETÉSI KEDVEZMÉNYEK AZ ILLETÉKHÁTRALÉKOK KIEGYENLÍTÉSÉNÉL

Joggyakorlat. 87 után (az örökölt ingatlannak 62.700 pengős értékéből 3 évi haszonélvezet 9405 korona értékének levonása után felül maradó „haszonélvezetmentes érték" lásd 15. p.) 5% 2690 korona, 62.700 korona után 1.9% 1191 korona •50 fillér, összesen 3881 korona 30 fillér illeték szabatott ki, kifejezetten akként, hogy ezen illetékből 25 korona illeték azonnal, a többi illeték pedig csak B. V.-nak az ingatlanra vonatkozó hasoznélvezetének megszűnése után (1911 november 1-én) 30 nap alatt válik esedékessé." A számvevőségnek adott utasítás is 3856 korona 30 fillér N jegyzékbe nyilvántartásával kapcsolatosan úgy szólt, hogy „Egyúttal ügyeljen ezen illetéknek 1911. december 1-én leendő esedékességére és intézkedjék a telekkönyvi biztosítása iránt." Erre a tételre tehát a kérelem alapos volna, ha a kincstár ezt érvényesítené. A megtámadott pénzügyigazgatósági határozat azonban ezen tételt nem érvényesíti, sőt a becsatolt telekkönyvi kivonat szerint ez a tétel még az elévülési kérés beadását megelőzőleg több mint két évvel töröltetett is, megszűnés címén. A megtámadott határozat el nem évültnek a kiszabási irat III. oldal 1. 2. 4. és 5. tétele alatt kiszabott 1913 korona 60 fillér illetéket állapította meg és ezen megállapítás helyes, mert a letett értékpapírok haszonélvezete B. V.-t éltefogytáig illette meg és itt a bejelentés az illetékkötelezett feleket terhelte, tehát a bejelentés hiánya folytán az elévülés kezdetét sem vehette, — eltekintve attól, hogy ép a panaszirat előadása szerint B. V. 1929. évben halt meg, ettől számítva az elévülés be sem következhetett. Minthogy a kérelem és a megtámadott határozat tárgya csak az elévülés kérdése volt, a panaszban felhozott azon körülmény, hogy a letett és hiteles helyen őrzött értékek (az értékpapírok) teljesen elértéktelenedtek, még valóság esetén sem változtat azon, hogy az illeték elévülés be nem következett. (M. kir. közigazgatási bíróság 10539/1929 P.) Vagyonátruházási illeték. 1920:XXXIV. t. c. 66. §. 29. Hozomány tulajdonjogának fenntartása írásba foglalás nélkül nem bizonyíték arranézve, hogy a hozomány nem tárgya a hozományt kapó hagyatékának. Indokok: Nem lehetett a panasznak helyet adni a megtámadott határozatban felhozott okokból és szemben a panaszban előadottakkal különösen még azért sem, mert a panaszosok által tett bejelentés szerint leányuknak átadott 142.000 P hozományra nézve azt a körülményt, hogy ennek tulajdonjoga a panaszosokat illette meg, annál kevésbbé lehet bizonyítottnak elfogadni, mert az állítólag szintén a hozományból eredő 46.000 P öszszegű betét is az örökhagyó nevére volt elhelyezve és a panaszosok azt a körülményt, hogy a hozományt tulajdonjoguk fentartásával bocsátották volna leányuk férjének rendelkezésére, mivel sem bizonyították, sőt miután maguk is elismerik, hogy az átadás alkalmából okirat fel nem vétetett, ezt a körülményt bizonyítani módjukban annál kevésbbé sem állhat, mert tulajdonjog fentartásával eszközölt átadás, magánjogi szabályaink értelmében, ennek a kikötésnek írásba foglalása nélkül érvénytelen és így az 1920. évi XXXIV. t. c. 66. §.-ának első bekezdése értelmében is a szóbanforgó 142.000 P-re nézve az a törvényes jogi vélelem, hogy az az örökhagyó hagyatékához tartozott. (M. kir. közigazgatási bíróság 20809/1930 P.)