Az adó, 1932 (20. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 3. szám - NAGY FIZETÉSI KEDVEZMÉNYEK AZ ILLETÉKHÁTRALÉKOK KIEGYENLÍTÉSÉNÉL

1 82 Joggyakorlat. telárnak az eladó részére való kifizetése akként történik, hogy a vételárként kikötött buza ellenértéke terménykereskedő által, akihez a búzát közvetlenül szállították, nyer kiegyenlítést. Indokok: A b-i. m. kir. pénzügyigazgatóság 1929. évi augusztus hó 24.-én kelt 28.578/1929./II. b. számú határozatával panaszos cégtől azért követeli a sérelmezett általános forgalmi adót, mert az átruházott gépekért cserébe kapott gabonának tovább eladásából elért 67.100 pengő 76 fillér bevétele után azt a panaszos cég 3%, illetve 2%-os adókulcs alapján le nem rótta. Panaszos cég a követelt általános forgalmi adó jogosságát azért támadja, mert tekintetbe véve azt a tényállást, hogy a gépek eladását a pénz értékének folytonos változása folytán már 1923. évtől kezdve buzaparitáson eszközölte, — hogy a vevők által egyenesen t.-i terménykereskedőkhöz szállított gabona ellenértékek fejében a kereskedők által teljesített fizetések után a pénzügyigazgatóság 50.235/1923. sz. határozatának megfelelően az általános forgalmi adót lerótta és végül, hogy a T.-s község elöljárósága által 577/ 1931. szám alatt kiállított és az iratokhoz becatolt bizonyítvány szerint a gabona elraktározására megfelelő helyiségekkel, illetve magtárral sem rendelkezik, — mindezeknélfogva az eladott gépekért kikötött gabonának üzletszerű továbbeladását megállapítani nem lehet. A panasz alapos. Panaszos cégnek ama meg nem cáfolt állításából, hogy az általános forgalmi adót a gépekért kikötött gabonának a gabonakereskedőktől kapott pénzbeli ellenértéke után lerótta, az 1924. évből becsatolt számos kötlevélnek abből a kikötéséből, hogy a kikötött buza ellenérték kiegyenlítése készpénzben teljesítendő, valamint abból, hogy mindezen ügyletek lebonyolításánál a gy.-i kir. pénzügyigazgatóság 1923. évi augusztus hó 30-án 50.235/11. sz. rendeletében foglalt utasítások szerint járt el, — és végül a már hivatkozott községi bizonyítvány ama igazolásából, hogy a panaszos céggabonakereskedéssel sohasem foglalkozott és a gabona elraktározására megfelelő helyiségekkel, illetve magtárral nem rendelkezik, — megállapítja a kir. közigazgatási bíróság azt, hogy a panaszos gabonaüzletek lebonyolításával keresetszerűen nem foglalkozott. Panaszos eljárása terménykereskedésnek a fenti indokokon kívül még azért sem minősíthető, mert azáltal, hogy az eladott gépek vételárát készpénzben fizetendő buza valutában állapította meg, csupán alkalmazkodott azon általános gyakorlathoz, amely a korona árfolyamának azon időben történt folytonos hullámzása miatt a buza valutában való ügyletkötést és realizálást honosította meg. Ezen eljárása azonban nem képezett az 1921. évi XXXIX. t. c. 31. §. 4-ik bekezdésében említett csere üzletet és így nem szolgáltatott olyan adóalapot, amely után általános forgalmi adóval jogosan megróható lett volna. Éppen ezért a rendelkező rész értelmében kellett határozni. (M. kir. közigazgatási bíróság 4369/1931 P.) Fényűzési forgalmi adó. 1920 :XVI. t. c. 7. §. 21. Nem lehet utólag a fényűzési forgalmi adót előírni annak a terhére, aki az adómentesen beszerzett tartalék automobilt használatbavétel nélkül eladta.