Az adó, 1931 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 1-2. szám - A legujabb forgalmi adórendeletek

10 Dr. Sz. Nagy Béla: A legújabb forgalmi adórend. hogy a kincstár milyen nehézségekkel áll szemben a 4.5o/o-os forgalmi adóváltság behajtásánál. A kisipar mentesítése érde­kében tehát az árút, esetleg annak félgyártmányát, vagy nyers­anyagát legcélszerűbb a kisipart egyáltalán nem, vagy legalább is kevésbé érintő forgalmi fázisban adóváltsággal terhelni. AMIKOR MÁR ezen a nehézségen túljutottunk s megtalál­tuk azt az árút, illetőleg az árúnak azt az átruházását, amely a forgalmi adóteher viselésére legalkalmasabbnak látszik, rög­tön jelentekezik a másik nehézség: az alkalmazandó váltságkulcs magassága. Ez abban áll, hogy a kincstár a váltságrendszerben is biztosítani akarja azt az adóhozamot, amely a váltság alá vonandó árúk után az eddigi rendszerben befolyt. Az természetes, hogy ha ezt az adóhozamot a váltság alá kerülő árúk, félgyártmányok vagy nyersanyagok előállítási értékére ráhelyezzük, rendszerint olyan magas kulcsot kapunk, amelynek viselésére az ipar nehe­zen hajlandó. A belföldi magas váltságkulcsot az adóváltság alanyaiul kiszemelt előállítók a legtöbb esetben azzal próbálják még leszorítani, hogy a behozatali forgalom váltságkulcsát kérik magas kiegyenlítő kulcskülönbözöttel felemelni. (Ilyen kiegyen­lítő különbözet alatt azt a forgalmi adóterhet értjük, amelyet a váltság alá vont, belföldi előállitásu áru közvetlenül az elő­állítás után, de még a váltságköteles szállítás előtt, nyersanya­gának vagy félgyártmányának adóköteles volta következtében, illetőleg az előállítási eszközök és segédanyagok forgalmi adó­jában visel, s mely adóteher a külföldről készen bejövő vált­ságköteles árúnál hiányzik.) Az ilyen irányú kérés azonbon rendszerint eredménytelen, nemcsak azért, mert a forgalmi adót iparvédelmi célokra, vám gyanánt felhasználni nemzetközi vi­szonylatban veszélyes volna, hanem azért is, mert a kincstár tisztában van azzal, hogy indokolatlanul magas behozatali vált­ságkulcsok csak a csempészetet mozdítják elő, s még abban az esetben is, ha ezzel az eshetőséggel számolni nem kell, a behozatalt s ennek következtében a várható adóhozamot rend­szerint csökkentik. Nem szabad tovább figyelmen kivül hagyni azt a szem­pontot sem, hogy minél magasabb a valamely árúra megálla­pított váltságkulcs, annál valószinűbb annak drágító hatása. A váltságteher ugyanis már az árút az előállítótól átvevő máso­dik kéznél, legyen az iparos vagy kereskedő, mint az árúnak el nem választható része jelentkezik s a haszon számítási alap­jává válik. Lemenő árak mellett ez a drágító hatás kevésbé érezhető, miért is csak helyeselhető a kormányzatnak a napi­lapokban közölt az az elhatározása, hogy a váltságrendszerre most, az áresés idején szándékozik áttérni. Az eddig bevezetett forgalmi adóváltságok, a cukrászipari és cukorkaipari termékek adóváltságát kivéve, beváltak, való­színűleg azért, mert a váltság alá eső árúk belföldi előállítói tőkerős vállalatok, pontos adófizetők.

Next

/
Thumbnails
Contents