Az adó, 1930 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 1. szám - Az áruszállítással kapcsolatos fuvarozási költség, mint a forgalmi adó alapja

I)r. Tandori Dezső: Fuvarozási költs, a forg. adónál. 13 A 33. §. (1) bekezdése szerint az adóalap megállapításá­nál számításba, kell venni mindazt az ellenértéket, amelynek szolgáltatására, az árú megszerzője magát kötelezte. Ennél­fogva az eladót, terhelő fuvarozási költség akár az árba van kalkulálva, akár külön van feltüntetve, az adóköteles ellen­érték részét képezi és abból le nem vonható. Ez a jogszabály szigorúan alkalmazandó és az ellenérték szétbontásának semmiképen sincs helye, mert hiszen az említeti bekezdés következő két mondata az eladót terhelő), de az ellenértékben áthárított vagy egyébként, Felszámított s így a vevő által meg­térített vámot, fogyasztási adót és hasonló kölzszolgáItatá­sokat, továbbá a csomagolási költségekel sem engedi az adó­alapból levonni. Ha például az ügyletet teljesítési hely meg­jelölésével (ab Szolnok) vagy paritásos állomás kikötésévé] kötik, vagy a teljesítés helye külön kikötve nincs, s ezért tőzsdei ügyleteknél Budapest értendő, vagy a teljesítés helye az ügyletkötés helye, de az árú még az ügyletkötéskor nincs ott, mivel ilyen esetékben a, teljesítési helyig, illetve paritásos állomásig felmerült vagy felmerülő) fuvarozási költség — beleértve mindig a vasúti fuvardíjat, is — az eladót'terheli, ez a költség az adóalapból nem vonható le. Közömbös az a körülmény, hogy a fuvarozási költség milyen módon nyer elszámolást, vagy kiegyenlítést. Ha az eladási ár megállapításánál külön van feltüntetve1, a részle­tezés ellenére is az eladási ár része, s a 33. §. (1) bekezdése értelmében adóalapot képez. Akár az árba van kalkulálva, akár pedig külön van kikötve, nem vonható le az adóalapból azért, mert azt esetleg a vevő fizette ki közvetlenül a vasút­nak, vagy a fuvarozónak és ezt az összeget ezért a vételárból levonja, és csak a, különbözetet egyenlíti ki. Nem változtat az adókötelezettségen az sem, hogy az ügylet lebonyolítása után a vevő által kifizetett fuvarozási költséget, az eladó már a számlaösszegben levonásba, hozza a kikötött vételárból, s a különbözetet állítja csak be kifizetendő ellenértéknek. A 31. §. (1) és (3) bekezdése szerint ugyanis az adókötelezettségen nem változtat az, hogy az adóalapot, képező vételár vagy ellenérték készpénzzel vagy más módon nyert-e kiegyenlítést. Más a, helyzet akkor, ha olyan fuvarozási költségről van szó, amely az ügyletkötés szerint a vevőt terheli. Ilyen eset áll elő például akkor, ha a teljesítési helyről, vagy a paritásom helyről a vevő kívánságára az eladó az árút valamely más helyre tovább szállíttatja. Ilyen esetekben, ha, a vevő közvet­lenül fizeti ki a fuvarozási költséget, az eladót ez a továl(le­szállítási ügylet nem érinti, s a teljesítési helyről, vagy a paritásos állomásról tovább való szállítással felmerült költ­ség az eladónál bevételként, nem jelentkezik és adóalapként figyelembe nem vehető.

Next

/
Thumbnails
Contents