Az adó, 1930 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 1. szám - Mérleg és adózás

2 Dr. Erdélyi Sándor: Mérleg és adóisás. ettől eltérő intézkedéseket tartalmaznak, úgy ezeket a mérlegkészítésnél tekintetbe kell venni és az adóközegek részére egy ennek megfelelő megváltoztatott mérleget kell készíteni. Ezeket a mérlegeket „adómérleg" néven ismerjük. Mindazonáltal a kereskedő nem kötelezhető arra, hogy a rendszeres könyvvezetés és a kereskedelmi törvény által szabott alapelvektől eltérjen, mert az ezen alapelveken felépült mérleg elismerését egy adóügyi fórum sem tagadhatja meg, azonban adózási szempontból annak kiegészítését követelheti. A részvénytársaságok és szövetkezetek társulati adóját, a magáncégek kereseti adóját, a cégtagok jövedelmi adóját, az esetben, ha az adózó rendes üzleti könyvet vezeti, az üzleti eredmény kimutatása, illetve az ahhoz csatolt mérleg, valamint eredmény számla és az azok mellékletei (K. H. Ö. 24. §. 3. bek. ós T. H. Ö. 22. §. 1. bek.) alapján vetik ki. A könyvvitel valamely vállalat ügyvitelének és gazdálkodásának megállapítására eléggé fel nem becsülhető eszköz, az adókivetés az adózás szempontjából pedig pótolhatatlan bizonyítási instrumentum. Adóügyi törvényhozásunk némely szakaszában ezzel a körülménnyel számolva, a kereskedőt arra kötelezte, hogy könyveket vezessen és arra törekszik, hogy a könyvekből kimunkált anyagot a legmesszebbmenő mértékben az adózás érdekében értékesítse. Amennyiben az adóhivatal a bevallást aggályosnak tartja, avagy helyességét kifogásolja, a könyvet vezető kereskedő vagy vállalat könyveive] mint bizonyító eszközzel a legmesszebbmenő bizonyítást megindíthatja. A kereseti adótörvény 50. §-a pontosan előírja azokat a könyveket, amelyeket iparosok, gyárosok, nagykereskedők stb. vezetni tartoznak. Alapjában véve a kereskedőnek az adótörvény szerint, könyvvitel tekintetében sincsenek egyéb kötelezettségei, mint amit a kereskedelmi törvény és a rendes kereskedői gondosság parancsol. Csak olyan tételek könyvelhetek, amelyekről megfelelő bizonylatok vannak, a könyvekbe minden üzletesemény, nem pedig csak annak eredménye könyvelendő el. A könyvekből tehát a teljes üzleti forgalomnak kell kitűnni. Ha tehát az adóköteles rendes üzleti könyveket vezet és vagyonát, valamint az üzleti eredményt a mérleg, valamint a veszteség- és nyereségszámlával kimutatja, úgy ezek a kimutatások a kereseti adótörvény 12. §-ának figyelembevételével az adóalap megállapítására elfogadandók. Csak akkor, ha egész könyvelése megbízhatatlan, hiánvns, tehát aggályos, lehet becslés alapján az adóalapot megállapítani. Ha azonban nincs ok arra, hogy a kereskedő kimutatásait, illetőleg azoknak helyességét kifogásolják, úgy az adóalap meghatározására csakis a mérleget lehet alapul venni. Az adóügyi hatóságok követelhetik, hogy a kereskedelmi mérleg az adóügyi előírások tekintetbevételével helyesbíttessék, azonban az a cég, amely a rendszeresen vezetett