Az adó, 1930 (18. évfolyam, 1-10. szám)
1930 / 6. szám - Menekülés az adótehertől az általános jellegű forgalmi adónál
Dr. Hajdú /.: Menekülés az adótehertöl. 201 Mint érdekes és mintegy automatikus ellenőrzési rendszert kell megemlítenünk a jogsegély megtagadási rendszert. Ezt a rendszert az illetékeknél szokásos alkalmazni, és a lényege az, hogy azok az okiratok, amelyek után az illeték szabályszerűen nem rovatott le, a perben semmiféle bizonyító erővel nem bírnak. Ez azt jelenti, hogy az illeték tekintetében szabálytalan okirattal rendelkező egyén, az okiratban felvett jogát törvényesen nem érvényesítheti, mert bizonyítás vele nincs megengedve, így tehát teljes joghátrányt szenved.*) A rendszer helyes vagy helytelen, illetőleg igazságos vagy igazságtalan volta felett nem óhajtunk vitatkozni. Csak röviden az a megjegyzésünk, hogy az adókijátszások gyökeres meggátlására ez a rendszer látszik legalkalmasabbnak. Mivel pedig az állam az adóztatásnál nem moralizál s egyedüli főtörekvése az, togy az állam szükséglete biztos és megfelelő módon kielégíttessék, semmiképpen sem helytelenítendő az ellenőrzésnek ilyenirányú rendszere. Bennünket nem az illetéklerovás ellenőrzése miatt érdekel ez a rendszer, hanem az általános jellegű forgalmi adóknál való alkalmazhatóságának kérdése miatt. Kérdés az, hogy meg volna-e a lehetőség arra, hogy ennek a rendszernek az alkalmazása mellett százszázalékig biztosíttassék az állam részére az általános jellegű forgalmi adókból előirányzott jövedelem. Valamint nem kisjelentöségű probléma az is, hogy miképpen volna lehető a rendszer bevezetése és hogy jelentene-e ez nagyobb terhelést az adókötelezettekre nézve. Véleményünk szerint a rendszer megvalósítása nem ütköznék semmiféle nagyobb nehézségbe. A megvalósítás esetén természetszerűleg mellőzni kellene az átalányozási rendszert, mentesíteni kellene a kisipart és kereskedelmet az adó alól és az adólerovást az egész vonalon az előállítási hely és a közvetítő (nagy) kereskedelmi forgalom közé kellene koncentrálni a fázisos rendszer alkalmazása mellett. Ebben a relációban természetesen kötelezővé kellene tenni az jkirat (számla) nyújtást, amelyen aztán az okirati illetékkel együtt a forgalmi adót is bélyegekben kellene leróni. Szabálytalan lerovás vagy le nem rovás esetén pedig jogsegély nem volna igénybe vehető. Azok az előnyök, amelyeket a rendszer megvalósítása involválna maga után a következők: 1. A kiskereskedelem, kisipar teljesen mentesíttetnék az adó alól azzal az indokolással, hogy itt a kötelező számlanyujtás megvalósítása keresztülvihetetlen. 2. Az adóhozam 100°o-ig biztosíttatnék az állam részére, mert a jogsegélyt senki sem áldozná fel, csekélyebb előnyökért. Különösen az előállítóhely (gyárvállalat) nem. 3. Az ellenőrzés a minimumra redukálódnék és így felszabadulna az a jelentős. *) L. Leroy-Beaulieu: «Pénzügytan;: Bpest, !879. II. kötet, 154. oldal.
