Az adó, 1929 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1. szám - Adózás és közgazdaság

JoggyakarlaL ott a munkálatokat végezte, ennek vezetéséhez fúrómesterét beküldte és a munkálatnál szükséges fizetéseket egy pesti cég útján teljesítette, a mely cég egyúttal a munkateljesítés ellenértékéről kiállított külföldi pénznemről szóló utalványokat átvett és a külföldi céghez juttatta. Adózó cég ily munkálatokat belföldön három helyt és huzamos ideig végzett. A pénzügyigazgatóság a forgalmi adó fizetési kötelezettségét az 1921. évi XXXIX. t. c. 29. §-ának hatodik bekezdésében foglalt jogszabály alapján azért állapította meg. mert a fenti tényállás szerint a külföldi cégnek belföldön üzemtelepe van és belföldön lakó képviselője van. A panaszos ezen utóbbi megállapítás helyességét támadja azt vitatván, hogy belföldön sem képviselete, sem irodája, sem ügynöksége nincs és gépésznek a munkahelyen rövidebb vagy hosszabb ideig haszálata a (•égnek nem fióktelepe. Ezen álláspontjának megerősítéséül a társulati adótörvény 400/925. H. Ö. 3. Íjának harmadik pontjára, illetve az ehhez fűzött utasítás kilencedik pontjára hivatkozik, majd 3719. 927 K, B. sz. közvetlen beadványához hiteles másolatban becsatolt pénzügyminisztériumi határozatára hivatkozik, a mely a társulati adó ügyében kimondotta, hogy a vállalat külföldi cég és bár a fúrógépeit belföldön is állítja fel, ez a hely telepnek nem tekinthető. A bíróság a fentiekre tekintettel állította élére az ítélet bevezető részében a jogkérdést és ezt akként dönti el, hogy panaszosnak forgalmi adófizetési kötelezettségét a megtámadott határozat indokaitól eltekintve azért állapítja meg, mert adózó cég a munkateljesítésnek belföldön való végzése következtében belföldön folytat kereseti tevékenységet. A hivatkozott t. cikk 29. 8-ának első bekezdése értelmében forgalmi adó alá esik mindenki, a ki belföldön fejt ki az őstermeléstől különböző bevétel elérésére irányuló tevékenységet. A jelen esetben ugyanis a foi-galmi adó tárgya nem áruszállítás, melyre különöskép vonatkozik az idézett hatodik bekezdése, hanem az áruszállítástól eltérő ellenszolgáltatás fejében teljesített tevékenység kifejtése. Lényegtelen, hogy ez a megállapodás hol létesült, lényeges, hogy a munkateljesítést adózó belföldön telje siti, arra jogosított közegei utján és az ellenértéket arra jogosított közege utján belföldön veszi át. A felvetett kérdés lényege ez lévén, az általános szabály alapján a bíróság a panaszt lutasítja. (Közig, bíróság 406/1927. sz.) Alt.forg adó. 1921: XXXIX. t. c. 29. § Élőállatoknak állal: forgalmiadó alá, eső átruházásából — mint a forgalmi adó egyik nemével már megterhelt ügyletből eredő bevétel — általános forgalmiadó alá nem tartozik. (Közig, bíróság 10628/1926.) Alt, forg. adó. 1921: XXXIX. t. c 30 §. Ha a vétel tárgyát képező árú megfestését az eladó saját felelősségére vállalta el, a festés dija gyanánt fizettetett összeg az általános forgalmi adó tárgya. Indokok: Panaszostól az általános forgalmi adót azért követelik, mert a vevőitől a vásárolt tárgyak festési dija fejében bevett összegekéi adóbevallásaiból lehagyta. Panaszos az adó törlését kérte azért, mert a festési dij nem volt bevétele, ő itt csak mint közvetítő járt el, azaz vevőinek szívességet tett ez nem minősíthető áruszállításnak. A panasz alaptalan. Az e helyről elrendelt bizonyítási eljárás során kihallgatott tanuk egybehatigzó vallomása szerint panaszostól az óhajuk szerinti színre megfestett selymet vagy bársonyt A7ásároltak azzal a kikötéssel, hogy amennyiben a festés nem sikerül a kívánt színre, az áru átvétele nem kötelező; panaszos tehát garanciát vállalt. Ebből a kir közigazg. bíróság azt állapította meg, hogy panaszos a festést saját felelősségére eszközöl tette s már megfestett áru volt az adásvétel tárgya, amiből követke zik, hogy az az árkülönbözet, me7.. 39