Az adó, 1929 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1. szám - Adózás és közgazdaság

Joggyakorlat. Illetékek és forgalmi adók. Okirati illeték. 111. dij. 59. tétel. Ingatlan jelzálog lekötéséről kiállított irat feltételesen illetékmentes kereskedelmi levélnek nem tekinthető. Indokok: Nem lehetett a panasznak helyet adni a megtámadott határozatban felhozott és e bíróságáltál is elfogadott okokból és különösen még azért sem, mert a telekkönyvi rendtartás szerint ingatlanoknak érvényes jelzálogi lekötéséhez okirat kiállítása szükséges, olyan iratot pedig, amely szabály szerint is okirat kiállításához kötött ügyletet tartalmaz, feltételesen illetékmentes kereskedelmi levélnek tekinteni nem lehet és erre nézve a volt pénzügyi közigazgatási bíróságnak a panaszban hivatkozott 1884. évi itélete sem te kinthető jogszabálynak. (Közig, bíróság 1412/1928. sz.) Életjáradéki szerz. 178: XI. t. c. 64. §. Ivfió vagyonnak életjáradékért való átengedése esetén, az átengedett vagyon értéke az illeték alapja s ennek 2%-a fizetendő illetékként. Indokok: Az 1920. évi XXXIV. t. c. 138. §-a az 1918. évi XI. törvénynek csak azokat a rendelkezéseit helyezte hatályon kivül, amelyek az ebben a törvényben szabályozott vagyonátruházási illetékekre vonatkoznak. Ennek a törvénynek 105. S-a pedig csak az ingatlanoknak életjáradékért való átengedésének illetékét szabályozta, De nem szabályozza az ingó vagyonnak életjáradékért való átengedése ntán fizetendő illetéket is. Amiért erre nézve az 1918. évi XI. t. c. 64. §-ának 3. bekezdésében foglalt szabályozást annál inkább is érvényben állónak kell tekinteni, mert a panaszolt határozattal fenntartott kiszabási iraton idézett 1920. évi XXIV. t. c. 3. §-a, ennek első bekezdése szerint csak az 1918. évi XI. t. c. 18. és 71. $-ai helyébe, de nem az 1918. évi XI. t. e. 64. ^-ának 3. bekezdésében foglalt rendelkezések helyébe is léptetett uj intézkedést. (Közig, bíróság 1303/1908. sz.) Vagyonátruházási ill. 1920: XXXIV. t. c. 112. §. Ha a hitbizomány birtokosa a hitbizományi birtok egy részének korlátlan itdajdonosává válik, ezen szerzés után vagyonátruházási illetéket nem tartozik fizetni. Indokok: Az ítélet törlését kellet i elrendelni, mert igaz ugyan, hogy a s.-i kir. törvényszék, mint hitbizományi bíróság a hitbizományi ingatlanok közül egy hold kiterjedésű ingatlant a hitbizományi kötelék alól feloldotta s a panaszosnak magántulajdonába illetőleg szabad rendelkezésére bocsátotta és ez ingatlanra a panaszos tulajdonjoga be is kebelezhetett és hogy a panaszos részéről való ez a korlátlan tulajdonjog szerzés az 1920. évi XXXIV. t. c. 112. s-a alapján 5%-os ingatlan vagyonátruházási illeték alá esőnek mutatkozik, mégis tekintettel egy részről arra. hogy a magyar jogban a hitbizo mánynak, mint önálló jogi alanynak vagy jogi személynek a minősége sehol kimondva vagy megállapítva nincs másrészről és különöseu arra, hogy az 1920. évi XXXIV. t. c, 77. s-a értelmében, a hitbizomány megszerzése után az illetéket ugy kell kiszabni, mint ha a hitbizomány birtokosa korlátlan tulajdonjogot szerzett volna, az ez irányban elrendelt bizonyítási eljárás során beszerzett iratok szerint pedig bei gazolást nyert, hogy a panaszos az említett törvény rendelkezése alapján az egész hitbizomány. tehát a szóban forgó egy hold ingatlan után is egy ízben már ugy fizetett illetéket, mintha korlátlan tulajdonjogot szerzett volna, tőle tehát most azért, mert a kötött birtok egv részének tényleg is korlátlan tulajdonosává vált. 1. sz. 37