Az adó, 1929 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1. szám - Vitás kérdések a társulati adónál

T)r. Túry Zoltán: Vitás kérdések a társulali adónál. nélkül, tisztán a törvény rendelkezései és célzata szerint kelt eldönteni. A közigazgatási bíróságnak társulati adóügyi határozatai épen ezért bírnak rendkívüli fontossággal, mert ezek mindegyike egy-egy jogkérdés megoldását nyújtja. Á következőkben fogom ismertetni a bíróságnak ezeket a jelentősebb határozatait az egyes főkérdések köré csoportosítva és megtűzdelve azokkal a magyarázatokkal, amelyek az egyes kérdések megvilágításához okvetlenül szükségesek. 1. A mérleg. Az alapelv, amely a H. (). 12. §. (1) bekezdésében jut kifejezésre, az, hogy a társulati adó megállapításánál a mérlegegyenlegéből kell kiindulni. A mérlegszerű nyereségtől eltekinteni és az adóalapot csupán az osztalékra fordított és a tartalékalapba helyezett összegek kiragadásával megállapítani nem lehet. (13.742/927.); viszont a mérleg a vállalatot is kötelezi, és a közgyűlés által megállapított zárszámadást, illetőleg annak egyes tételeit később megváltoztatni nem lehet (13.998/927). Az üzletévben kifizetett kamatok akkor is üzleti kiadást képeznek, ha ezek az előző üzletévet terhelik (15.780/927). — A mérlegszerinti nyereséghez nem lehet hozzáadni azon a címen, hogy a társaság valamely, a mérlegben kimutatott árukészletet forgalmi értéken alul szerzett be (16.322/925). — Az üzleti mérleg ilykép a társulat adóztatásában döntő jelentőséggé! bírván, szükségesnek látszik a kereskedelmi mérleg fogalmának adóügyi szempontból való tisztázása. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknál mérleg alatt általában az igazgatóságnak és felügyelőbizottságnak a közgyűlés elé terjesztett és egyrészt a mérlegszámlából, másrészt a nyereség-veszteségszámlából álló zárszámadását értik, természetesen annak feltételezése mellett, hogy azokat a közgyűlés elfogadta és jóváhagyta. Ez a két zárszámadás azonban a mérleg fogalmát ki nem meríti. A kereskedelmi törvény ugyanis a vállalatoktól az üzletév végén olyan kimutatást kíván, amely a társaságnak az üzletév végén mutatkozó vagyonáról világos képet adjon. A vállalat valóságos vagyona pedig csak akkor állapítható meg, ha az igazgatóság által bemutatott zárszámadásokban feltüntetett nyereségből, ilyennek hiányában pedig a társaság vagyonából fedezetet nyernek azok a kiadások és leírások is, amelyek az üzletévet terhelik, de amelyek a nyereség-veszteségszámlában azért nem szerepelnek, mert azok felett alapszabály szerint az igazgatóság nem határozhatott, vagy pedig a határozathozatalt a közgyűlésnek kivánta fenntartani. Ilyen értelemben a közgyűlésnek a nyereség hovafordítása felett hozott határozata a mérlegnek integráns része, és a két igazgatósági zárszámadás a vállalat tulajdonképeni mér2 1. sz.