Az adó, 1929 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 4-5. szám - A fényüzés megadóztatása és a fényüzési forgalmi adó különleges helyzete az adórendszerben

Dr. Hajdú: A fényűzés megadóztatása. magával a gazdasági egyed egész lényével kapcsolatosan. Ez nem jelenti természetesen azt, hogy a korviszonyokat, morális és társadalmi felfogásokat és a gazdasági helyzetet ignoráljuk, hanem éppen mindezeknek szorgos figyelembe vétele mellett az egyénnél és az egyénben kell keresnünk a fényűzést. Általános fogalmát nem adhatjuk tehát tisztán a fényűzésnek, hanem az egyénre vonatkoztatva külön-külön minden esetben állapitható csak meg az, hogy mi az a fényűzés. Csak igy és ilyen módon és ilyen értelemben állapitható meg a fényűzés fogalma, amely megállapítás tulaj donképen nem is a fogalom\nieghatározás, mert ennél kritérium az általánosság, hanem csupán eventuális és egyénekre vonatkoztatott megállapítás. Nézzük ezután azokat az okokat, amelyek a fényűzésnek szülő okai gyanánt szerepelhetnek. Ezek lehetnek általános gazdasági, társadalmi jelenségekből és egyéni tulajdonságokból folyók. A javak feleslege, a nagyobb készletgyüjtés, a kereseti viszonyok megjavulása, az iparcikkek olcsóbbodása, az uj technikai találmányok azok a gazdasági tényezők, amelyek a fényűzést előidézheik, illetve fokozhatják. Fontos tényezői azonban a fényűzésnek a társadalmi jelenségek is. így a közműveltség emelkedése, valamint az egyenlőségre való törekvés. Ennek az utóbbi tényezőnek a beállítása paradoxnak látszik, azonban, hogy különösen a demokratizálódás jelen korában az alsóbb társadalmi osztályok első sorban a külsőben igyekszenek a magasabb társadalmi osztályokat utánozni, egészen a fényűzésig, az az emberi természetből folyik és igy érthető. Az ember, illetőleg az egyén természetéből fakadó tényezők között eminens helyet foglal el az utánzási hajlam és az ebből folyó divat. A társadalom örökös mozgásában az osztályok és az egyének egymást utánozzák, még pedig oly módon, hogy a társadalmi mozgás állandóan felfelé törekvő. Ez azt jelenti, hogy az alsóbb osztályok mindég a felsőbb társadalmi osztályok szokásait, divatját követik. Ezt a jelenséget aztán kivétel nélkül a fényűzés utánzásának jelensége is követi, vagyis a felsőbb osztályok fényűzése ragályként terjed el az alsóbb osztályok tömegeiben is. Viszont éppen ebből a jelenségből kifolyólag sokszor a felsőbb osztályok által provokált fényűzés degradálódhat szimplex fogyasztássá. (Egyszerű példa erre a legújabb korbeli selyemharisnya-viselet általános elterjedése.) Hogy a fényűzés a fogyasztásnak melyik ágazatát érinti a legnagyobb mértékben, azt nem lehet megállapitani, mert általánosságban azt mondhatjuk, hogy a fényűzés a fogyasztás minden terén kiművelhető. Mégis a fényűzés a fogyasztásnak két főágát támadja legjobban. Egyik az étkezési, a másik a ruházati fényűzés. Az előbbi különösen az ó és középkorban állott magas fokon, míg az utóbbi különösen a legmodernebb kor jelensége. Hogy az étkezési fényűzés az uj korban alább szállott, annak a műveltség szélesebb rétegekben való eltérje108 4—5. sz..