Az adó, 1928 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1. szám - A jövedék és szerepe a magyar állam háztartásában

Baross Gábor: A jövedék és szerepe a magyar állam háztartásában A pénzverés! jog gyakorlásával összefüggő üzemi berendezések értéke az állam cselekvő vagyontételei között kimutatható. Az intézmény állampénzügyi jelentőségét nem csupán azokban a lényegtelen bevételi összegekben kell keresni, amelyeket az állami zárszámadások] a „pénzverés és fémbeváltás" címe alatt évente kimutatnak, hanem abban a megbecsülhetetlen értékben is, amelyet az közvetve, általános közgazdasági szempontból képvisel. Az állam által kizárólagos jogon vert pénz jóságán, állandó belső értékén és vásárlóerején épül fel a nemzet gazdasági élete, az életerős nemzetgazdaság pedig az államháztartás egyensúlyának biztosítéka. Minthogy pedig az állami pénzveréshez fűződő közérdek méreteit feleslegesnek tartom e helyen bővebben kifejteni, annak megállapítására szorítkozom, hogy ennél az intézménynél jövedékelméletem összes elemei kétségtelenül kimutathatók. B) A só regálé oly régi királyi haszonvétel, mint a pénzverés és pénzügyi jelentősége is az utóbbiét megközelítette. A XII. század elején Árpádházi királyaink vezették be abban a formában, hogy a sótermelést és sóárusításí a király kizárólagos jogának nyilvánították és megtiltották a külföldi só behozatalát. A tengermellék lakosainak kiváltságos joga volt a tengeri só használata; az 1548: XXIX. t.-c. Árva-, Liptó- és Turócmegyék lakosainak kivételesen megengedte, hogy lengyelországi sót fogyasszanak. A sóregále ha"zai történelmünk viharos századai alatt a király és az erdélyi fejedelmek között oszlott meg, a szerint, hogy a sóbányák kit uraltak. Jövedelmeiről összefüggő számszerű adatok nem állanak rendelkezésre. Erdélynek az anyaországgal való egyesítése és a török hódoltság felszabadítása után kezelése mindinkább a Habsburgok kormányzatának jellegzetességeit veszi fel és az abszolutizmus korában az osztrák tartományok sómonopóliumának rendtartását az 1853. évi január hó 17-én kelt legfelsőbb elhatározással Magyarországra is kiterjesztették. A kiegyezés kapcsán létesített vám- és kereskedelmi szövetség XI. cikke szerint a sójövedék azon állami bevételek közé soroztatott, amelyek a szövetség tartama alatt Ausztriában és Magyarországon egyenlő törvények és rendeletek szerint kezeltetnek. Enrekfolytán az 1868 : XI. t.-c, most már alkotmányos formában, átvette némi módosítással a sómonopólium osztrák rendtartását. Ezen a törvényes alapon a sómonopólium az államnak azt a jogát foglalja magában, melynél fogva egyedül a kincstár van jogosítva sót kiaknázni, a sót sósvízből kiválasztani és konyhasót vegyészéti úton előállítani. Ebből folyik az államnak az a joga is, hogy a sóbányászatra alkalmas területeket, a rajtalévő épületekkel együtt kisajátíthatja. A sómonopólium kiterjed a sógyártmányok nagybani árusítására is, amit az állam részben saját szerveivel, a kir. sóhivatalokkal, részben bizományosokkal végeztet; a kicsiben árusítás viszonteladók szabad foglalkozása. Ezek szerint hazánkban a só termelési és értékesítési egyedáruság. > 1. sz. 7