Az adó, 1928 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 10. szám - Lakóház mint ingóság

Kakuk Sándor: Lakóház mint ingóság. nyokat a köztörvények korlátain belül mind gyakorolhatja, tehát bizton bátran mondhatjuk, hogy a felépítmény a bérlő tulajdona. A régi magánjogi elv elavult, nem kell sem a bérbeadónak, sem a bérlőnek. Maga a tulajdonos kijelenti, hogy a beruházások: felépítmény, fásítás stb. csak a bérleti szerződés lejárta után mennek át az ő tulajdonába. Kétségtelen tehát, hogy a felépítmény tulajdonosa a bérlő vagy jogutód. Kétségtelen továbbá az is, hogy a bérlet átruházása alkalmával a felépítményt a bérlő mint ingatlant, nem pedig mint ingóságot — anyaghalmazt — ruházza át. Ez nyíltan kifejezésre jut a szerződésben nyelvtanilag is, mert nem építési anyagot, nem puszta téglát és követ ad el, hanem építményt, tehát házat, épületet. Ezt bizonyítja a vételár is, amelyet megtérítésnek neveznek ugyan, de valóságos visszteher. A vételár minden esetben úgy állapíttatik meg, hogy nemcsak a kövek, téglák, fa- és üveganyag értéke köttetik ki, hanem a kialkudott összegben benne foglaltatik az építési munka teljes értéke is, tehát az a munka is megtéríttetik, amely az anyagot házzá, építménnyé, más szóval ingatlanná alkotta. Az előadottakból nyilvánvaló tehát, hogy a tárgyalt esetekben a felépítmény átráhuzása után ingatlan vagyon átruházási illeték jár, nem pedig ingó adásvételi illeték. Fentebb kifejtett ingatlan elmélet álláspontján áll a magánjogi törvénykönyv tervezete is, amely 691. §-ától a 711. §-ig bezárólag tárgyalja az építményi jogot. Főbb rendelkezései: az építményi jog jogügyleti megállapításához szükséges, hogy a felek az építményi jog megállapításában érvényes jogalapon megegyezzenek és hogy az építményi jogot a jogosult javára a telekkönyvbe bejegyezzék. Az építményi jog megállapításának jogalapjául szolgáló' szerződést közokiratba vagy hitelesített magánokiratba kell foglalni. Egyebekben az építményi jog szerzésére az ingatlan tulajdonának szerzésére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. Az építményi jog megszűntével az építmény a telek alkotó részévé és a telek tulajdonosáé lesz, hacsak a felek az épíményi jogosult részére az elvitel jogát meg nem állapították. A telek tulajdonosa a reászállott építménynek az átszálláskor volt teljes értékét köteles a jogosultnak megtéríteni, hacsak a felek az építményi jogot megalapító szerződésben másként nem állapodtak meg. Az építményi jogot a telekkönyvben önálló telek módjára kell felvenni és reá a jog átruházása és terhelése tekintetében is á telekre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. Az építményi jog alapján emelt vagy egyébként hatálya alá eső építmény és a jogosultnak ahhoz a telekrészhez való joga, amelyre az építményi jog kiterjed, alkotórészként az építményi joghoz tartozik és vele együtt egy jogi egészet alkot. Az ilyen építmény és alkotó részei az építményi joggal terhelt teleknek nem alkotó részei. 10. sz. 371