Az adó, 1928 (16. évfolyam, 1-10. szám)
1928 / 10. szám - Lakóház mint ingóság
Kakuk Sándor: Lakóhúz mint ingóság. Az általános polgári törvények szerint az idegen telken épült ház vagy felépítmény nem ingó, hanem ingatlan dolog. Kifejezetten ugyan jogi íróink az idegen telken épült felépítményt nem sorolják fel az ingatlanok közt, de az ingóságok közt sem. Sőt fejtegetéseikből kitűnik, hogy az idegen telken emelt felépítményt határozottan ingatlannak tekintik. Szükségtelen is külön hangoztatni, hogy idegen telken emel/ építmény ingatlan, mert hiszen a fogalommeghatározásban benne van, hogy ingatlan a telek és vele együtt mindaz ami bele van építve vagy vele organikus összefüggésben van. A saját telek — mint feltétel — nem szerepel a meghatározásban. Furcsa is volna az építmény ingatlan minőségét a „saját" teleken létezéstől függővé tenni, mert ez esetben csakugyan megtörténhetnék az, hogy egy négyemeletes épület idegen telken ingóság, egy kis viskó pedig a saját telken ingatlan volna. Bizonyos humort vegyít sétatársam okoskodásába a saját teleknek az ingatlan fogalmába való belemagyarázása azért is, mert az ő véleménye után indulva, bármely hatalmas épületről sem tudnám látás után megmondani, vájjon ingó e vagy ingatlan, amíg nem tudom, vájjon saját telken épült-e vagy idegen talajon? Azt az érvelést, hogy az idegen telken létesített felépítmény ingóság jellegét az is bizonyítja, hogy magánjogunk szerint az építtető, valamint utóda, vagyis a telekbérlet és építmény átvevője a felépítményre mint ingatlanra nem szerez tulajdonjogot, hanem csakis az építmény anyagára, mint ingóságra, mert az építményre mint ingatlanra csakis a telektulajdonos szerezheti meg a tulajdont, szintén tévesnek kell kijelentenem, habár az ellentétes álláspont a m. kir. Közigazgatási Bíróság egyik elvi jelentőségű határozatára hivatkozik. Tény, hogy régi magánjogunk szerint az idegen telken épült ház a telektulajdonos tulajdonául tekintetett s így az építmény vitán felül ingatlannak minősüli; az építtető tehát nem szerzett az építmény állagára tulajdont, hanem csak a használatra, azért az építtetőt megkülönböztetésül a tulajdonostól, az osztrák polg, törvénykönyv intézkedései folytán „haszonvételi tulajdonosnak" nevezték. Ez az elmélet azonban már megbukott. A gazdasági élet fejlődése ilyen jogi felfogást nem tűr. Az idegen telken építtető, akinek súlyos ezrekbe kerül még pengőértékben is az építkezés, nem köthet oly szerződést, hogy az általa saját költségén emsit építmény mihelyt kész, azonnal a telektulajdonosé legyen, ő pedig csak használhassa az épületet, de vele szabadon ne rendelkezhessék. Teljes tulajdoni jogra van szüksége az építményjogosultnak. Ezért kötnek oly szerződést, mely szerint az építmény csak a bérlet lejárta után megy át a telektulajdonos tulajdonába (ha magához váltja) s így a bérletátruházás alkalmazásával a bérlő mint saját tulajdont — és pedig mint ingatlant — adja el a telekbérlőnek. Az ellenvélemény hivatkozik a m. kir. Közig, bíróság 1912. évi 1.073. sz. elvi jelentőségű határozatára is. Fentebb vitatársam szóról szóra idézte magát a határozatot. E határozat nem döntvény 368 10. S7.
