Az adó, 1926 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1926 / 1. szám - A forgalmi adók és az illetékek érintkezési pontjai 1. [r.]
Joggyakorlat. annak jogi alapja legyen. Az önkéntes adományok, a rokoni támogatások, a szülök részéről a gyermekeiknek önként adott apanageok stb. egyáltalán nem esnek általános kereseti adó alá. A járadékszerü visszatérő szolgáltatásokból eredő jövedelem adóztathatóságának az előfeltételét pedig a hivatkozott utasítás 9. §-ának a rendelkezése szerint az képezi, hogy annak teljesítése törvényes, bírói ítéleten alapuló vagy szerződéssel megállapított legyen. A fennforgó esetben még csak állítva sincs, hogy a panaszos kezeihez a férje részéről juttatott jövedelem jogi természete e követelményeknek felelne meg, azért is az adóztatásnak nem volt helye. (Közig, bíróság 6.003/1924. sz.) Általános kereseti adó. 1922 : XXIII. t.-o. 17. §. 4. Beszerzési segély, családi pótlék és rendkívüli drágasági segély címén évnegyendenkint fizetett összeg a havi illetményektől elkülönítve vonandó adó alá. Indokok: A nem vitás tényállás szerint a panaszos részvénytársaság az alkalmazottai évi javadalmazását írásbeli megállapodás alapján törzsfizetés és működési pótlék címén havonkint, ezenkívül beszerzési segély, családi pótlék és rendkívüli drágasági segély címén negyedévenkint egyenlő részletekben fizeti ki s ezek után az illetmények után 1924. évi január hó 1-étől augusztus hó 30-áig terjedő időben az általános kereseti adót akként vonta le, hogy az alkalmazottak által a havonkint és a negyedévenkint kapott illetményeket elkülönítve vonta adó alá. Az említett hónapokról összeállított illetmény-jegyzékeket a III. kerületi elöljáróság felülvizsgálván, az adózó ellen le nem vont és be nem szállított adó ötszöröse erejéig fizetési meghagyást bocsátott ki azon az alapon, hogy a havonkint és a negyedévenkint kifizetett illetményeket nem elkülönítve, hanem együttesen kell adó alá vonni. A panaszos által a fizetési meghagyás ellen beadott és az 1922 : XXIII. t.-c. 17. §-a 5. bekezdésére és az 1922. évi 180.000. sz. utasítás 71. §-a 4. bekezdésére alapított fellebbezést az adófelügyelő-helyettes elutasította azzal az indokolással, hogy a bemutatott szerződésekből megállapíthatóan az alkalmazottak járandóságát évi összjavadalomként állapítván meg, a most 'idézett törvényhelyben szabályozott lerovási módra a panaszos igényt nem tarthat, és mert a panaszos szokatlan eljárása azt a gyanút kelti, hogy a panaszos az évi összjavadalmat negyedévenkint esedékes háromféle címre c^ak a magasabb adótétel elkerülése okából bontotta fel. Az adófelügyelő-helyettes határozatát a munkaadó panasszal támadta meg a fellebbezésében már idézett jogszabályokra utalással és tiltakozott a megtámadott határozat indokolásában kifejezett gyanúsítás ellen. A panasz alapos. Mert az idézett törvényhely világosan kifejezett rendelkezése nem hagy fent kétséget aziránt, hogy a havonkint kifizetendő illetményeket és a negyedévenkint kifizetendő járandóságokat nem összevonva egy összegben, hanem elkülönítve kell adó alá vonni. Teljesen közömbös az illetmények egy évi összegben való megállapítása is. Mert a többször idézett 5. bekezdés e helyütt alkalmazandó második mondata világos rendelkezése szerint az elkülönítve adó alá vonásnak minden feltétel vagy korlátozás nélkül, tehát az összjavadalmazás évi összegben megállapítása esetén is, helye van akkor, ha az adózónak havonkint rendszeresen kifizetendő illetményein kívül negyedévenkint kijáró illetményei is vannak, mint a jelen esetben a panaszos alkalmazottainak. Nem helyt álló a szóbanforgó negyedévenkint esedékes háromféle illetmény szokatlan voltára való hivatkozás sem. Mert negyedévenkint fizetendő különféle pótlékokról és jutalékokról maga az idézett törvényhely szól, és köztudomású, hogy ilyen, a szóbanforgóknál sokkal többféle című és más esedékességű illetmények úgy a köz-, mint a magánalkalmazottaknál, főleg a korona értékének állandósulása előtt, általában szokásosak voltak. Ezért, és mert a többször idézett 17. §. 2—5. bekezdéseiből nyilvánvalóan az adó alá vonás módja a kifizetés havi és negyedévi időpontjaihoz igazodik, a panaszt alaposnak kellett ítélni. (Közig, bíróság 15.721/1924. sz.) 1. sz. 37