Az adó, 1926 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 10. szám - Magyarország vámszaki reformjai [4. r.]

I)r. Staub Károly: Magyarország vámszaki reformjai. nem meríti ki, és igen fontos kérdésekben egyéb rendelkezések irányadók. így külön rendelkezések állanak fenn a postatakarékpénztári csekklap útjáni befizetésre vonatkozólag, s a tekintetben sincs még végleges rendelkezés, hogy az aranyban való befizetés esetén mely érmeket kell elfogadni fizetés gyanánt. A vámtartozás visszatérítésének kérdésével a törvény két paragrafusban foglalkozik. Az első a tértiárukkal kapcsolatos visszatérítés kérdését szabályozza az eddigieknél tágabb értelemben, amennyiben a visszatérítésnek nemcsak a hiáíiyolás miatti visszaküldés esetén, hanem általában helye van mindazokban az esetekben, amikor az ár \ t utólag azért viszik ismét külföldre, mert az üzlet nem ment fogai xtba, vagy hatályát vesztette. Ez a rendelkezés mindenesetre a k reskedelem érdekeinek méltányos figyelembevétele. Ugyanez a feLogás érvényesül az egyéb esetekbeni vámvisszatérítés szabályozásánál, mely szerint a központi vámigazgatóság a lerótt vámtartozás visszatérítését elrendelheti, ha az ügyfél a megvámolásja szóló indítványát módosítja, aminek mindaddig helye lehet, amíg az áru a hivatalos helyet még nem hagyta el, vagy ha el is hagyta, de még Három nap nem telt el, és az áru azonosságát meg lehet állapítani, úgyszintén, ha az ügyfél a vámtartozás esedékessége napjától számított hat hónapon belül beigazolja, hogy a vámfizetési kötelezettség keletkezését kizáró valamely ok forog fenn. Határozottan kimondja továbbá az új törvény, hogy a központi vámigazgatóság a nyilvános szállítóintézet által lerótt vámtartozást visszatérítheti, ha az áru megsemmisül, mielőtt a szállííóintézeí azt a címzettnek kiszolgáltatta volna. A vámtartozással együtt beszedett más köztartozások és költségek tekintetében általában a régi rendelkezések tartattak fenn. A jogorvoslatokra vonatkozó V. rész lényegesebb újítást nem tartalmaz, kiemelendőnek tartom csupán azt, hogy a' fellebbezésre hozott határozatot a fellebbviteli hatóság (központi vámigazgatóság, pénzügyminiszter) tartozik megindokolni. Igen nagy jelentőségű a törvény VI. része, amely a büntetőrendelkezéseket foglalja magában. Az eddigi jövedéki büntető szabályok oly régi keletűek voltak és annyira különböző viszonyokra voltak szabva, hogy azok ma már elavultaknak voltak tekinthetők, a modern bünteiőjogí felfogásnak nem feleltek meg, és azoknak gyakorlati alkalmazása a vámjog terén a legnagyobb nehézségekbe ütközött. A szóbanforgó rendelkezések felölelik a vámjövedéki kihágásokra vonatkozó anyagi büntetőjogi szabályokat, vagyis megállapítják a vámjövedéki kihágások tényálladékait és azok büntetéseit, valamint a jövedéki büntetőjognak egyes speciális intézményeit. A vonatkozó rendelkezések három fejezetben foglaltatnak; az első a vámjövedéki kihágásokra és szabálytalanságokra vonatkozó általános szabályokat foglalja magában, a második a súlyosabb megítélés alá eső vámjövedéki kihágásokat, a harmadik pedig a 428