Az adó, 1926 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 10. szám - A m. kir. dohányjövedék 1924-25. évről szóló statisztikája. (Folytatás.) [2. r.]

Dr. Darvas Károly: A m. k r. dohányjövedék 1924—25. évi statisztikája. fia az egyes gyártmánjiajok fogyasztási arányszámait tekintjük, a legszembetünően megállapítható, hogy a szivarfogyasztlás a békebeli eredménnyel szemben nagyon visszaesett. Ennek, amint már említettem, egyik oka a háború, illetőleg a háborúban szerzett szivarkafogyasztási szokás, a másik oka pedig a gazdasági viszonyokban rejlik. Ugyanis a szivarok drágulását különösen a középosztály — mely eddig e gyártmánynemnél a legnagyobb forgalmat csinálta — nem bírta anyagi erővel s nagyon sokan a szivaika- avagy pipadohány fogyasztására tértek át. Viszont ezekkel magyarázható másrészről a szivarkafogyasztás nagyarányú emelkedése. A pipa- és szivarkadohányokban mutatkozó csekély visszaesés a saját célú termelés engedélyezésével magyarázható, mert ezáltal különösen a nagyobb mennyiséget kitevő pipadohány-fogyasztás apadt. Ez azonban most már a saját használatára való dohánytermelés beszüntetésével ismét nagy mértékben emelkedik. Érdekes adatok a dohányeladás statisztikájában a fogyasztási átlagra és a költekezési hányadra vonatkozó adatok, amelyek a dohánygyártmány forgalmat az ország lakossággával állítják szembe. Csonka-Magyarországnak 8,221.149 lakosa van. Az összes fogyasztás után tehát anyagban egyegy személyre szivaroknál 15 drb., szivarkáknál 228 drb., pipa- és szivarkadohányoknál 0-875 kg. esik. Súlyban egy személynek egy évi átlagos fogyasztása 1-174 kg. Ha a fogyasztási átlagokat az 1913. évivel összehasonlítjuk, megállapíthatjuk a dohányíogyasztás terén a múlttal szemben az emelkedést. Ugyanis a békebeli Magyarországnak 21,398.159 lakosára átlagban anyagbani fogyasztás 29 drb. szivar, 112 drb. szivarka és 0-889 kg. pipa- és szivarkadohány esik. Súlyban tehát egy személynek az 1913. évi fogyasztási átlaga 1-109 kig. A fentiekből következik, ha anyagban a múlttal szemben a fogyasztás emelkedőben van, úgy emelkedőben van a költekezési hányad is. Az egyévi forgalomból pénzben fejenkint esik a szivaroknál 14.482 korona, a szivarkáknál 74.192 korona, a pipa- és szivarkadohányoknál 63.490 korona, a burnótnál 6 papírkorona. Tehát az összes pénzbeli forgalomból egy személyre esik 152.170 korona. Végül nem mulaszthatom el összehasonlítást tenni a mai és békebeli dohányárak között, természetesen figyelembe véve a termelési költségeket, valamint a nyersanyagok árát is. A dohányáraink átlagos indexszáma 12.650: ebből tehát látható, hogy a dohányárak a 14.500-as szorzószám figyelembe vételével, valamivel alatta állanak az aranyértéknek. Ezzel szemben a munkabérek 347o-kal, a belföldi nyersdohány beváltási árai 67%-kal,1) a külföldi nyers dohány beszerzési árai pedig 70—84%-kai2) emelkedtek a békebeli paritás fölé. B) Kivitel. A háború előtt a magyar dohány ismert és keresett áru volt a nagy német dohánypiacokon. Abban az időben megengedett volt a kivitelre való dohánytermelés is, mely csak a háború alatt szűnt meg. A kivitelre termelt dohányt a Dohánykereskedelmi r.-t. vásárolta össze, illetőleg annak közvetítésével jutott az el a külföldi piacokra. Ugyancsak e r.-t. exportálta a jövedék által beváltott dohányfelesleget is egész az 1) Indexszám 22.400. 2) Indexszám 26.680. 419