Az adó, 1926 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 10. szám - A m. kir. dohányjövedék 1924-25. évről szóló statisztikája. (Folytatás.) [2. r.]

Dr. Darvas Károly: A m. kir. dohány jövedék 1924—25. évi statisztikája. készült 538.650, nem számítva itt a Senoritast, amelynek tulajdonképeni szivar jellege vitatható, ebből 682.800 drb. készült. A szivaroknál jóval nagyobb mennyiséggel szerepelnek a szivarkák. Az általános eladású szivarkáknál legnagyobb mennyiséget gyártottak a Király cigarettából 209,886.000 drb.-t, utána a Symphonia következik 203,483.000 drb.-bal, majd a Hercegovinái cigaretta 184,128.750 drb.-bal. A szivarkáknál is a különlegességi gyártmányfajok jóval kisebb mennyiségben készültek, így a KHedivéból 11,889.000 drb., a Princesasból 2,253.600 drb. képezi á két legnagyobb mennyiséget. A többi fajokra együttvéve azután mindössze 1,802.400 drb. esik. A legnagyobb üzemmel dolgozó gyár a Budapest—Lágymányosi. Üzemében előállítottak 1.35.1 kg. burnótot, 894.532 kg. finom és 858.602 kg.^ közönséges, összesen 1,753.134 kg. pipa- és szivarkadohányt és 14,192.065 drb. szivart. A legtöbb szivart készítette a pápai dohánygyár 25,342.550, utána a szegedi dohánygyár 16,218.940 drb.-ot. A legtöbb szivarka készült a biidapest-kőbányai-úti dohánygyárban 683,397.000, a debreceni dohánygyár 2,969.469 kg. össizmennyiséggel vezet a pipadohánygyártásban. A gyártás szempontjából a dohánygyáraink ez évben az alábbiak szerinti munkamegosztással dolgoztak: burnótot egyedül a budapest-Iágymányosi dohánygyár gyártott; finom pipa- és szivarkadohányt a budapest-kőbányai-úti, a budapest-lágymányosi, a debreceni és a pécsi dohánygyárak gyártottak; közönséges pipadohányt pedig a budapest-lágymányosi, a debreceni dohánygyárak; szivarokat a budapest-erzsébetvárosi, budapest-lágymányosi, egri, pápai, sátoraljaújhelyi, szegedi és szentgotthárdi dohánygyárak; míg végül szivarkákat a budapest-köbányai-úti, budapest-óbudai, pécsi és sátoraljaújhelyi dohánygyárak. Szivargyártás tehát hét gyárban, szivarkagyártás négy gyárban volt; ezzel szemben az előállított szivarkák darabonkint1 mennyisége 1.646,875.750 drb., a szivaroké 104,220.475 drb. Ennek magyarázata abban keresendő, hogy amíg a szivarkagyártás ma már kizárólag gépek segélyével, addig a szivargyártás kizárólag kézierővel történik. A szivarkagyártásnál alkalmazott gépek, és pedig a töltőgépek óránkinti teljesítő képessége 6—15 ezer darab, mivel szemben a szivarkakészítő gépek (szónoka nélküli szivarkáknál) óránkinti teljesítő képessége géptípusok szerint 16—30 ezerig terjed, míg a szivarkagyártásnál egy jó közepes munkásnő egy munkanap (7 óra) alatt szivarfajok szerint 80—500 darab szivart készít. Tíermészetesen párhuzamot állítani a különböző munkanemek között lehetetlenség, mert a végzett munkák más és más természetűek; a fentieket csupán annak magyarázatául adtam, hogy a nagyobb számban levő szivargyárak ellenére a gyártott szivarok ösiszmennyisége, az előbb elmondottak ismerete nélkül, az előállított szivarkákéhoz viszonyítva valósággal eltörpül. A dohánygyártásnál az összes gyárakban alkalmazott erőgépek között van: 5 gőzgép 182 lóerő összteljesítménnyel, 1 gázgép 70 lóerővel, 3 dinamógép 137 lóerő összteljesítménnyel; ezeken kívül üzemben álló villamosmotor 305, üzemen kívül tartalékban 64 drb. van, összesen 1.296-85 lóerővel. Végül 16 drb. kazán áll használatban, összesen 1.127-89 m. fűtőfelülettel. A dohánygyártásnál ma már ott, ahol lehetséges, géperő alkalmaztatik; a motorikus gépeken kívül azonban nagy számmal szerepelnek kézi gépek 416