Az adó, 1926 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 10. szám - A társulati adó reformja

Gazda Károly: A társulati adó reformja. ként igénybe vehető összegek nagyságát kereshetik. A felértékelési mérlegek előtt az üzemiek nagysága és a becslésszerüen megállapított vagyon egy hányada volt azon alap, amelyre a hitelezett összegek nagyságának megszabása történt. Ez azonban már csak a múlté. A jövőben a hitelező a társulatok rentabilitását fogja keresni, amely a mérlegekből fog kitűnni és egészen kétségtelen, hogy kedvező megítélésre és üzleti lehetőségeik intenzív kihasználásra csak azok a vállalatok számíthatnak, amelyek kellő nyereségeket fognak kimutatni. Ám ha valamely társulat ez évben oly nyereségre is tud szert tenni, amely normális rentabilitást biztosít részvényeinek, akkor a következő évben a társulati adó ezen nyereség 40— 50%-át absorbeálni fogja. Azonos feltételek mellett a rá következő évben már azzal kell számolnunk, hogy egy és ugyanoly nyereség esetén már csak fél akkora haszon mutatható ki és akkor bekövetkezik a 70%-os tőkedestrukció, az árfolyamok csökkenése és a tőzsdének újraösszeomlása, de egyszersmind bekövetkezik a társulat iránt feléledt bizalomnak megrázkódtatása és a hitelként neki nyújtott összegek vagy azok egy részének visszavonása is. A társulati adó a gazdasági krízist permanenssé teszi. A társulati adózás jelenlegi mérve tehát lehetetlenné teszi gazdasági életünknek, a szó kapitalisztikus értelmében való reintegrációját. De miként fentebb kifejtettem, ez nemcsak elszigetelten társulatainkat teszi tönkre, hanem az egész magyar gazdasági életet. Ha megrendül a bizalom a magyar társulatok iránt, a külföldi tőke gyors visszakövetelésével kell számolnunk, ami kritikus helyzetbe hozhatja a Magyar Nemzeti Bankot, ismét feléleszti a fogyasztói válságot és maga alá temeti az éledni készülő magyar gazdasági életet. A gazdasági konszolidáció legnagyobb akadálya ez idő szerint: a túl magas társulati adó. Reformjával egy percig nem késlekedhetünk. III, Mindenekelőtt pár szót a társulati adótörvény megalkotásának körülményeiről. Az 1922. évi szeptember 23-án szentesített törvény, gazdasági életünk inflációs periódusának kellős közepén alkottatott, amidőn a régebbi társulati kereseti adótörvény, mely 1907-ben, stabil valuta alapelvei mellett készült, már nem felelt meg az infláció által megteremtett új gazdasági viszonyoknak. Az 1909 : VIII. t.-c. számos rendelkezésében enyhe volt és igen tág teret hagyott az adózó társulatoknak arra nézve, hogy maguk állapítsák meg azt a mérvet, mely szerint adózni kívánnak. Az 1909 : VIII. t.-c. rektifikációja gyanáht hozott 1916 : XXIX. t.-c. és 1918 : IX. t.-c.-ben foglalt hadinyereségadó-törvény viszont számos, az adózás helyes alapelveivel éles ellentétben álló oly rendelkezést tartalmazott, melyeknek időközben igazságtalanná vált volta kétségtelen bizonyítást nyert és mely így bem is voltf tovább fenntartható. A hadinyereségadótörvény ugyancsak stabilnak hitt valuta idején keletkezett s céljául 396 in S7