Az adó, 1926 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 9. szám - Egyenesadó-problémák

Joggyakorlat. ben. valamint a panasziratában maga is elismeri, hogy a bevallott vételár nem felel meg az átadott árukészlet értékének, sőt. hogy a bizottság az árukészlet értékét 6-5 milliárdra elég helyesen becsülte meg s csupán azt vitatja, hogy a beszerzési árat. amelv jobb koronában természetesen kisebb összeget adott volna ki. kellett volna alapul venni, ami nyilvánvalóan nem felel meg a tényleges forgalmi érté­két megállapítani hivatott becslés helyes elveinek. És el kellett fogadni a részletesen megokolt becslés ered­ményét annál is inkább, mert a pa­naszos — bár bizonyára módjában állott volna — az átadott árukészlet­ről felvett leltárt nem mutatta be és az átadott áruk nagybani értékének igazolását meg sem kísérelte. (Közig, bíróság 18.055/1925. sz.) Általános forgalmi ad6. 1921: XXXIX. t.-c. 31. §. 128. Nem tekinthető bizományi ügy­letnek az olyan ügylet, amelynél az eladó az általa vásárolt árut a vevő által meghatározott (limitív) árban el­számolási kötelezettség nélkül adja el. Indokok: A bemutatott két levélből kitünőleg a T. egyesült gőzmalom részvénytársaság és a V—i szövetke­zeti áruforgalmi részvénytársaság egyaránt azt a kötelezettséget vállal­ták a panaszossal szemben, hogy az általuk megadandó limitében korlát­lan mennyiségben készpénzfizetés mellett átveszik a panaszostól a vá­sárolt terményeket. E megállapodás •-zerint a panaszos hasznát az emlí­tett részvénytársaságok által meg­adott limitó-ár és a panaszos által elért bevásárlási ár közötti különbö­zet alkotja, amelyre nézve azonban a panaszos a részvénytársaságokkal kifejezetten- nem tartozik elszámolni, hanem az árát a részvénytársaságok a panaszos által kiállított kötlevél alapján aznapi limitó-áron veszik át. E tényállásból kétségtelenül megálla­pítható, hogy a panaszos cég és a két részvénytársaság között nem a kereskedelmi törvény 368—383. §-ai­ban szabályozott bizományi viszony jött létre, hanem a két részvénytár­saság a panaszos cégnek tulajdon­képen naponkint vételi ajánlatokat tesz. amelyeknek a panaszos részéről való elfogadása esetén egyszerű adásvételi ügylet jön létre. Ugvanis a bizományi viszonynak lényege az. hogy a bizományos az ügyletet — a saját nevében ugyan — de kétségte­lenül a megbízó részére kösse meg. tehát Ily esetben a bizományos által harmadik személlyel kötött ügylet tulajdonképen a megbízó ügylete annak minden hasznával és kárával együtt, amiért is a bizománvos a bi­zományban kötött ügyletről a meg­bízót haladéktalanul értesíteni és arról a megbízónak számolni tartozik. Ha a kötött üzletekről való részletes és pontos elszámolási kötelezettség — amint a jelen esetben is — kifeje­zetten mellőztetik, a bizományi vi­szony lényeges kelléke hiányzik és így a létrejött ügylet jogilag másnak, mint rendes adásvételnek nem te­kinthető. Minthogy tehát a jelen eset­ben, a dolog lényegét tekintve, bizo­mányi ügyletről nincs szó, a pénz­ügyigazgatóság helyesen és jogosan járt el. amidőn a panaszos céget az 1921 : XXXIX. t.-c. 31. §-ának 5. be­kezdése értelmében a teljes eladási ár után rótta meg általános forgalmi adóval. (Közig, bíróság 9.672/923. sz.) Általános forgalmi adó. 1921 : XXXIX. t.-c. 31. §. 129. Ha az áru fizetése később tör­ténik, a iedezeti váltó alapján nem lehet forgalmi adót követelni. Indokok: Az 1921 : XXXIX. t.-c. 31. §-ának (1) bekezdése szerint az adó alapja a szállított áruk ellen­értéke fejében teljesített fizetések összege, a (3) bekezdés szerint pedig az adókötelezettségen nem változtat az. hogy a fizetés nem készpénzben, hanem más módon, pl. váltóval tör­ténik. Az adóalap megállapítása szempontjából tehát a váltó is fize­tési eszköz, de a fentiek szerint csak akkor, ha ez az árunak kikötött ellen­értéke fejében fizetésként adatik. A panaszosnak a vizsgálat során meg nem cáfolt állítása szerint az ügy­feleinek szállított mezőgazdasági gé­pek vételára a kötlevelekben nem készpénzben, hanem búzában volt ki­kötve és nem az áru átvételekor, hanem későbbi időpontban, a vételár esedékessége idejében érvényes tőzsdei középárfolyamnak megfelelő pénzösszegben volt fizetendő. A felek által adott váltók pedig kelet és lejárat nélkül, az ügylet megkö­tése idejében érvényben volt tőzsdei 387

Next

/
Thumbnails
Contents