Az adó, 1926 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 9. szám - Egyenesadó-problémák

Joggyakorlat. írandó. Az innen elrendelt bizonyítás során beterjesztett iratokból meg­állapítható, hogy az új részvényekért fizetendő 9001 koronát, illetőleg 3.000 koronát a vállalat az új részvények átvételi árfolyama címén követelte, tehát az új részvények 200 korona névértékén felül befolyt összeg tel­jes egészében felpénz volt, mert az a körülmény, hogy az ily módon be­folyt összegekkel a közgyűlés mi­képen rendelkezett, a befolyt felpénz jellegét nem változtatta meg. A köz­gyűlés ugyanis a befolyt felpénzből az első alaptőkefelemelés alkalmá­val részvényenkint 600 koronát a tartalékalaphoz csatolt és 100 koro­nát a költségek fedezésére fordított, a második alaptőkefelemelés alkal­mával pedig részvényenkint 2.600 koronát csatolt a tartalékalaphoz és 200 koronát fordított a költségek fedezésére. Ily módon a felpénzből a tartalékalap 1923. évben 360,000.000 és 3.120,000.000, vagyis összesen 3.480,000.000 koronával gyarapodott, amely tartalékalap-szaporulat a fen­tebb felhívott törvényszakasz alap­ján megadóztatva nem lett. Az alap­tőke-felemeléssel kapcsolatos költsé­gek fedezésére pedig a felpénzből 60,000.000 és 240,000.000, vagyis ösz­szesen 300,000.000 korona fordítta­tott, amely összegből 129,000.000 ko­ronának a levonását kéri panaszos a 16. §. 6. pontja alapján. A felpénz adómentes lévén, ha tehát a vállalat azt olyan üzleti kiadások fedezésére fordítja, amelyek mint ilyenek egyéb­ként a mérlegszerű nyereséghez nem számíthatók hozzá, akkor a vállalat a 16. §. 6. pontja és az 1922. évi 200.000. számú pénzügyminiszteri végrehajtási utasítás 76. §-ának (2) bekezdése alapján jogosan igényel­heti, hogy a felpénzből az üzleti kiadások fedezésére fordított összeg a mérlegszerű nyereségből levonas­sék, mert hiszen a vállalat azáltal, hogy a felpénzből az üzleti kiadáso­kat fedezte, a mérleg egyenlegét az adómentes bevétel terhére kedve­zőbbé tette. A jelen esetben a fel­pénzből fedezett kiadások a követ­kező három csoportba oszthatók: a részvényesek által megtérítendő 5% kamatok címén 27,000.000 koronát, részvénykibocsátási illeték címén 144,000.000 koronát és az új rész­vények kibocsátásával kapcsolatos nyomdaköltségek, munkadíjak és egyéb kiadások címén 129,000.000 ko­ronát számolt el a vállalat, amely összegekből a 129,000.000 korona le­vonását igényli, mint a felpénzből fedezett olyan üzleti kiadásokat, amelyek az adóalapot nem emelhetik. Miután a panaszhoz csatolt könyv­kivonatok szerint a szóbanforgó 129,000.000 korona levonható üzleti kiadásokra fordíttatott a felpénzből, a panasznak az 1922 : XXIV. t.-c. 16. §. 6. pontja alapján helyet kellett adni. (Közig, bíróság 15.446/1925. sz.) Illetékek és forgalmi adók. Törvénykezési 1914 : XL1II. t.-c. 19. §. illeték. 109. A pertől való elállás tárgyában hozott határozat illetékmentes. Indokok: A panaszos terhére a pa­naszolt határozattal a pertől való el­állás, mint lemondás után szabatott ki az 1914 : XLIII. t.-c. 20. §-a alap­ián 1,350.000 korona ítéleti illeték; a pertől való elállás azonban nem le­mondásnak, hanem helyesen perleté­telnek tekintendő, a perletétel tárgyá­ban hozott határozat pedig az 1914 : XLIII. t.-c. 11—18. §-aiban felsorolt határozatok egyikének körébe sem tartozik si így ez a határozat e tör­vény 19. §-a értelmében illetékmen­tes, a tévesen lemondásnak minősí­tett perletétel után kiszabott illeték törlését tehát elrendelni kellett. Közig, bíróság 16.578/1925. sz.) Vagyonátruházási illeték. 1920 : XXXIV. t.-c. 21. §. 110. Ha a visszterhes vagyonátruhá­zási illeték fizetését valamelyik szer­ződő fél a szerződésben magára vál­lalta, elsősorban ez köteles azt meg­fizetni s csak ha az ettől való behajt­hatatlanság igazolva van. követelhető a másik féltől. Indokok: Nem lehetett a panasznak egészben helyet adni, mert a pana­szost az 1920 : XXXIV. t.-c. 21. §-ának 2. bekezdése alapján az illetékért egyetemleges, de másodsorbani fele­lősség terheli. Minthogy azonban sem 380

Next

/
Thumbnails
Contents