Az adó, 1926 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 9. szám - Egyenesadó-problémák

Joggyakorlat, JOGGYAKORLAT 1 ••• 1 JOGGYAKORLAT l ••• 1 JOGGYAKORLAT Egyenes adók és váltságok. Tantiémadó. II. O. 2. §. 101. Az üzleti utak költségeinek fedezésére adott díjazások nem esnek tantiémeadó alá. Indokok: A külön adó alól azért kellett a panaszlót felmenteni, mert a bíróság a panaszlónak vitássá nem tett azon leszállításával szemben, hogy az 1,509.797 koronával igazgatóinak s alkalmazottainak az üzlet érdekében az üzleti év folyamán tett utazásaival felmerült tényleges kiadásai téríttettek meg. nincs alap annak megállapítására, hogy annak az összegnek bármely része az üzleti utakat tett egyének szolgálatai vagy munkássága ellentértékéül, tehát adó alá eső javadalmazásként tekintessék. (Közig, bíróság 5.308/1925. sz.) Társulati adó. H. Ö. 14. §. 3. p. 102. Ha a kivető hatóság az értékcsökkenési tartalékba helyezett öszszeget magasnak találja, kiigazítás előtt köteles a vállalatot meghallgatni. Indokok: Panaszos azt kifogásolja, hegy a pénzügyigazgatóság az értékcsökkenés címén leírt összeget adókivetési szempontból kiigazította. Ennek a kiigazításnak az 1922:XXIV. t.-c. 15. §. 3. pontja szerint mindig a használati időtartamra figyelemmel kell megtörténnie és ezért az 1922. évi 200.000. számú pénzügyminiszteri végrehajtási utasítás 64. §-ának (7) bekezdése szerint, ha a pénzügyigazgatóságnak a leírás megfelelő voltát illetőleg aggályai vannak, először a vállalatot fel kell hívni arra. hogy a leírásnál követett elveket tárja fel és ha a nyújtott felvilágosítás az aggályok eloszlatására nem alkalmas, akkor a pénzügyigazgatóság szakértőket hallgathat meg. A végrehajtási utasításnak ezt a rendelkezéseit a jelen esetben a pénzügyigazgatóság nem követte és a fellebbezés folytán sem rendelte el a végrehajtási utasítás 116. §-ának utolsó bekezdése értelmében a szükséges pótlásokat. Miután pedig a leírás megfelelő volta a használati idő megállapítása nélkül el nem bírálható, a rendelkező rész értelmében kellett határozni. (Közig, bíróság 14.424/1925. sz.) Társulati adó. H. Ö. 14. §. 3. p Í03. Külföldi valutatartozásokra nemcsak nyilvános, de rejtett tartalékot is lehet adómentesen létesíteni. indokok: Panaszos vállalat a fellebbezéséhez csatolt bizonyítékok szerint a Dreadner Bank londoni fióktelepével szemben még a háborút megelőzőleg keletkezett és 1923. évi december hó 31-én 46.130. 15-10 angol font erejéig fennállott tartozását az 1923. évi mérlegében a nyersanyag számla terhére 4.162.065.810 K 07 f-rel felértékelte. Ily módon tehát az 1922. évi 200.000. sz. végr. ut. 57. §-ának (2) bekezdésében említett burkolt tartalékot létesített, amelyet a kir. adófelügyelő 2.692,801.120 K erejéig adó alá vont. Panaszos a 2.692.801.120 K megadóztatását kifogásolja. A bíróság ezt a kifogást alaposnak találta. Az 1923. évi 88.875, és 175.869. számú pénzügyminiszteri körrendeletek szerint az idegen valutára szóló tartozásokból eredhető veszteségek fedezésére a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok által létesített tartalékok, a tartozásoknak egyidejű nyilvántartásra vétele mellett a társulati adó alól mentesen kezelendők. Az 1922:XXIV. t.-c. 15. §-ának (3) bekezdésében nyert törvényes felhatalmazás alapján kiadott ezen körrendeletekben a tartalékolás adómentessége nincsen ahhoz a feltételhez kötve, hogy a tartalék mérlegszerű legyen, tehát a szóbagirforgó és fent számjelzett tartalékolást is a fellebbezéshez csatolt igazolások alapján a kir. adófelügyelő nyilvántartásba venni és adómentesen kezelni tartozott volna az elszámolás kötelezettsége mellett. (Közig, bíróság 19.122/1925. sz.) . 377