Az adó, 1926 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1. szám - Adóügyi egyezmény az Osztrák Köztársasággal

Dr. Klug Emil: Adóügyi egyezmény az Osztrák Köztánasággat. hagyatéki vagyonrészek csak az örökhagyó állampolgárságának államában esnek halálesetre szóló illetékek alá, ha pedig az örökhagyó mindkét államnak polgára volt, úgy a hagyatéki vagyon tekintetében a két állam pénzügyminiszterei esetről-esetre külön megállapodást létesítenek. A lakóhely és tartózkodási hely fogalma itt ugyanaz, mintáz adóügyi megállapodásban. Az ingatlan és a tartozék fogalma pedig azon állam törvényei szerint bírálandó el, amelyben a tárgy fekszik. Annak a kérdésnek elbírálásánál, hogy a nem az ingatlankategóriához tartozó vagyontárgyak mily államban lévőknek tekintendők, a következő szabályok állapíttattak meg: a) a követelések abban az államban lévőknek tekintetnek, amelyben a követelésre jogosított örökhagyónak lakóhelye, illetve tartózkodási helye van; b) értékpapíroknál és rendeletre szóló papíroknál (váltóknál, utalványoknál stb.) irányadó az a hely, amelyen az értékek az örökhagyó halálakor őriztettek; c) az olyan jogosítványoknál, amelyekre nézve hivatalosan könyvet vagy lajstromot vezetnek azon célból, hogy azokba a jogosított személyeket bejegyezzék, irányadó az a hely, ahol a könyvet vagy lajstromot vezetik. Különleges elbírálás alá esnek a hagyományok. Ha azok nem vonatkoznak meghatározott tárgyra, úgy azon vagyon terhére számítandók, amely nem esik az ingatlan-kategóriához és pedig adott esetben a mindkét államban lévő ilyen vagyontárgyak értékének arányában. Ha ezek a vagyontárgyak nem fedezik a hagyományokat, úgy az az ingatlanvagyon terhére számítandó, adott esetben a mindkét államban lévő ilyen vagyontárgyak értékének arányában. Az adósságok számítására ugyanezek az elvek irányadók. Az olyan vagyontárgyakat, amelyek a szerződés értelmében a másik államban halálesetre szóló illetékeknek alávetve nincsenek, az illető állam saját törvényes szabályai szerint jogosult illetékek alá vonni. Itt főképen azok a jogszabályok értendők, amelyek az illetékkötelezettséget a szerző személyétől teszi függővé. Ha a szerződés intézkedéseinek értelmében a hagyatéki vagyon részben az egyik, részben a másik államban esik halálesetre szóló illeték alá, úgy az illetékkulcs alkalmazásánál nem az összhagyaték értéke, hanem csak a két állam mindegyikében illetékköteles vagyon értéke az irányadó. Az ismertetett szerződések általában sikerült törvényhozási munkának tekinthetők, ami részben arra is visszavezethető, hogy a jelenlegi osztrák köztársaság anyaállamával, a régi osztrák császársággal hosszú évtizedekig életben volt adóügyi szerződéseink ^ állottak fenn és hogy a jelenleg szerződött felek igyekeztek a régi szerződéseknek koncil'iáns szellemét az új megállapodásokba is átvinni. Kérdés még, hogy a gyakorlatban miképen fognak ténylég beválni ezek a szabályozások. Mindenesetre megnyugvásul szolgál1. sz. 15