Az adó, 1926 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 9. szám - A pénzleromlás és az adóztatás [2. r.]

Dr. Néród B.: A közig, bíróságnak az ált. forg adónál követett gyakőlata. űző ezen ügylete utáni bevételétől forgalmi adót fizetni nem tartozik. (2.453/1924. P.) Az a körülmény, hogy a vételi megállapodás a külföldi vevővel belföldön jött létre, s az áru átvétele is itt történt, nem változtatja meg az a tényt, hogy az áru külföldre való szállítás céljára külföld részére adatott el. (9.056/1923. P.) Külföldinek kivitelre eladott áruért kapott ellenérték akkor sem esik általános forgalmi adó alá, ha a minőségi átvétel belföldön történik, s a 'szállítási költségeket a vevő vállalja magára (13.857/1926. P.), ellenben nem külföldre szállítás esete az, amikor a vevőnek belföldön telepe van, s az átvétel és az ellenszolgáltatás teljesítése is belföldön történik. (3.675/1924. P.) Az a körülmény, hogy a belföldi keresetüző a valóságnak meg nem felelő módon az árut a vámhivatalnál, mint sajátját jelentette be, holott beismerte, hogy az áru belföldön történt eladás után egy belföldi cég rendelkezésére szállíttatott külföldre, nem szolgálhat alapul az ügylet utáni adómentességre. (6.708/1923. P.) Nem mentesíthető az áruért kapott ellenszolgáltatás a forgalmi adó alól, ha az áru a belföldön adatott el, itt vétetett át, itt is fizettetett ki, s a kiszállítást az erre engedéllyel bíró külföldi eszközölte. (16.667/1924. P.) 10. Adókivetés becslés útján. Az alaptörvény 51. §-a az adóalapnak becslés útján való megállapítását arra az esetre korlátozta, amidőn a készpénzzel adófizetők bevallásai mutatkoznak aggályosnak, holott éppen azon adózók nagy tömegével szemben vált szükségessé az adóalapnak ilyetén megállapítása, akik adójukat forgalmi könyv alapján bélyegjegyekkel róják le. A szanálási törvény 2. §. a) melléklet B) IV. 2. pont (6) bekezdésében foglalt rendelkezésével a becslést hasonló körülmények között kiterjesztette a bélyegjegyekkel adózókra is. Bíróságunk azonban már addig is azt az álláspontot foglalta el, hogy a becslés az adózás mikéntjére való tekintet nélkül helyt foglalhat (1.519/1924. P.), „mert igaz ugyan, hogy az 1921:XXXIX. t.-c. 51. §-a a becslés útján való adókivetést az esetre engedi meg, ha az adóbevallás helytelen vagy aggályos, s a bélyeg felhasználása útján adózók adóbevallást tényleg nem adnak, azonban ezeknél az általános forgalmi adókönyv tartalma veendő olyannak, mint a készpénzben fizetőknél az adóbevallás. A forgalmi adókönyv adatainak aggályossága esetén tehát szintén van becslési eljárásnak helye, s mert az ellenkező álláspont érvényrejutása esetén a készpénzfizetés útján adózók sokkal súlyosabb helyzetbe jutnának a bélyegjegyek felhasználása útján adózókkal szemben, akik forgalmi adókönyvükbe csak a nekik tetsző összegű bevételt vezetnék be". Az adóalap becslés útján való megállapítását meg kell indokolni, s meg kell jelölni, hogy a forgalmi adókönyvbe bevezetett bevételi adatok miért mellőztettek. (2.503/1923. P.) Sohasem tévesztette a bíróság szem elől, hogy az aggályos bevallás címén megindított eljárás során adatott-e mód az adózónak bizonyítékai előterjesztésére. (3.437/1924. P.), a hatályos védekezésre lehetőség nyujta350 9. sz.