Az adó, 1926 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 9. szám - A pénzleromlás és az adóztatás [2. r.]

Dr. Hérád B.: A közig, bíróságnak az ált. forg. adónál követett gyakorlata. belföldi szerző, tekintet nélkül arra, hogy a behozott áru természetben átment-e az ő birtokába, köteles az áruért fizetett vételár 15, (később 3), most 2%-át forgalmi adó címén a vámmal együtt megfizetni. Ez a rendelkezés az érdekeltségek valamennyi kategóriája (belföldi kereskedő, külföldi gyár itteni üzleti telepe, itteni fiókja, bizományi lerakata) által, — egyedül az utasforgalomban ily címen adózó hazatérő közönséget kivéve — panasz tárgyává tétetett, s vitatták e külön forgalmi adó jogosságát. Az indok mindig az volt, hogy saját árujukat hozták be, vételárról nem lehet beszélni, s azáltal, hogy a belföldi eladásnál különben is fizetik a forgalmi adót, kétszeres adóztatás esete forog fenn. A forgalmi adók egyikének visszatérítése iránt előterjesztett kérelmekre hozott elutasító határozatokat nem változtatta meg a bíróság, mert az az álláspont, hogy a külföldről behozott áruknak belföldön való elárusítása után járó forgalmi adót a behozatalkor fizetett forgalmi adóval lerovottnak kell tekinteni, nem támaszkodik semmiféle ily értelmű törvényes rendelkezésre, sőt ellentétben áll az 1921 : XXXIX. t.-c. 29. §-ának (6) bekezdésében foglalt határozott rendelkezéssel, amelynek értelmében a belföldön üzletteleppel bíró külföldi, mint belföldön kereseti tevékenységet folytató személy, a töivény 31. §-ának rendelkezése szerint e kereseti tevékenységéből eredő nyers üzleti bevétele után általános forgalmi adó alá vonandó. Ami pedig a behozatalkor lerótt adó jogossága elleni támadást illeti, mely a visszterhes elidegenítés nem létére van alapítva, abból indult ki a bíróság, hogy ennek elbírálásánál a fönti t.-c. 38. §-ában foglalt rendelkezéseket kell irányadóknak venni, amelyek teljesen külön állóan, a belföldi forgalom megadóztatására szóló rendelkezésekre való utalás nékül, azoktól lényegesen eltérő módon szabályozzák a behozatalnak forgalmi adó alá vonását. Ez utóbbi, adó a legszorosabb kapcsolatba hozatott a vámmal, amelynek sorsát a forgalmi adó mindenben osztja. Az adó tárgya itt nem az önálló kereseti tevékenység körébe eső áruszállítás, hanem a vámköteles áru külföldről történő behozatala, tekintet nélkül minden más körülményre. Ennélfogva forgalmi adó alá esik a vámköteles áru akkor is, ha mint saját tulajdon hozatik be; és viszont nem esik forgalmi adó alá a vámmentesen behozható áru akkor sem, ha a behozatallal egyidejűleg önálló kereseti tevékenység keretébe eső áruszállítás történt. Bár a bíróság megállapítása szerint sem találó kifejezések az adóköteles személy és az adóalap megjelölésére használt „első belföldi szerző" és a „vételár" kifejezések, ezek azonban nyilvánvalólag nem szolgálhatnak a törvény intenciójával ellenkező értelmezésre, s nem nyújthatnak alapot arra, hogy a felek a behozatalra szánt áruknak külföldön történő tulajdonba, illetve birtokbavételével teljesen illuzóriussá tegyék a behozatal megadóztatását, hiszen a hazai pénzügyi hatóságoknak nem áll módjukban a behczatalnál kétségtelenül megállapítani, illetve ellenőrizni, vájjon a behozatallal kapcsolatban külföldről belföldre szóló visszterhes 348