Az adó, 1926 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 9. szám - A pénzleromlás és az adóztatás [2. r.]

Dr. Bodroghy József: A pénzleromlás és az adóztatás. között az egyéb adóbevételek között ismét két különbséget tehetünk: meg kell különböztetni a látszólagos adóztatást a tényleges adóztatástól. Az állam igyekszik beszedni az adótörvény értelmében járó egyenes adókat. Ezek az egyenes adóösszegek azonban aranyértékükben lényegesen kevesebbet érnek, mire eljutnak az államhoz. Ezen az állam többféle módon igyekszik segíteni. A segítés legegyszerűbb és legprimitívebb módja a becslésszerü egyenes adókivetés. Az az adóztatás, amely az állam és az adózó között szinte alku alapján jön létre és ahol mind a két fél figyelembe venni igyekszik azt, hogy a megadóztatandó jövedelem jobb valutában volt kifejezve, mint a kivetendő adóösszeg. Ez a körülmény pedig azt jelenti, hogy az állam törvényei szerint megállapított adókulcsok a gyakorlatban félretétetnek, az adóztatás tehát nem a törvények előírásai szerint történik, azt tehát csupán látszólagos adóztatásnak nevezhetjük. De hasonló a helyzet az olyan törvényes intézkedéseknél is, ahol az állam törvényesen igyekszik szabályozni a becslést. Példa erre a magyarországi adókivetések során az 1922. és 1923. évi jövedelem- ós vagyonadók kivetése, amikor az állam törvényileg kimondotta azt, hogy a tényleges jövedelmi és vagyoni viszonyok megállapítása helyett 5-tel, illetőleg 20-szal szorozza az 1921. esztendőre kivetett egyenes adóösszegeket. Általában figyelemreméltó követni azokat az állami kísérletezéseket, amelyek a valutaromlás hatásainak kiküszöbölésére törekedtek. Ha a terminusokat kívánnánk felállítani, amikor Magyarországon az adóztatás céljaira az érték állandóságára térnek át, adószempontokból a következő dokumentumokhoz jutunk el: i 921 : LXV. t.-c. szerint bűzaértékben fizetendő a földbirtok vagyonváltsága. 1922. január 1-től látszólagosan valorizáltatik a jövedeleinés vagyonadó az 1922. és 1923. esztendőkre. 1922. július 1-étől búzában fizetendő a földadó, az 1924 : VI. t.-c. értelmében takarékkoronában fizetendő a kényszerkölcsön. 1924. január 1-étől feljogosíttatik a kormáiny valamennyi közszolgáltatásnál az aranykorona értéket alapul venni. Az 1924 : IV. t.-c. volt tehát végül az, amely Magyarországon ezt a kérdést helyesen és igazságosan kívánta szabályozni. A helyes és igazságos szabályozásnak az előfeltétele azonban az, hogy a törvény végrehajtása is ugyanezeken az elveken alapuljon. Az államnak tehát minden egyéb pénzügyi szempont figyelmen kívül hagyásával csupán arra szabad törekednie, hogy az adóztatás tényleg értékálló valutában történjék, a nélkül, hogy az állam újabb adóztatást kívánna elérni az értékálló valuta mindenkori átszámításának a megállapításával. Magyarországon a végrehajtás során a helyzet, sajnos, nem ez volt. Legyen szabad csak két tételre hivatkoznom: az egyik az, hogy a 17.000-szeres átszámítási 337