Az adó, 1926 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1. szám - Adóügyi egyezmény az Osztrák Köztársasággal

Dr. Khig Emü: Adóügyi egyezmény az Osztrák Köztársasággal. dés fogalmilag a következőképen határoz meg: Üzlettelepeknek tekintendők az üzietvezetőség, íiókok, gyártási helyek, bevásárlási és eladási telepek, lerakatok, irodák és egyéb az üzleti működés folytatására maga a vállalkozó, ennek üzletrészese, cégvezetője, vagy más állandó megbízottja által fenntartott üzleti berendezések. Ha egy és ugyanazon vállalatnak mindkét állam területén vannak üzlettelepei, úgy az egyenesadók mindegyik állam területén csakis a belföldi üzlettelepeken folytatott üzlet mérvéhez képest állapítandók meg. Ezt az általános szerződési határozmányt kiegészíti a már fent említett 169.350/1925. sz. életbeléptetési pénzügyminiszteri rendelet, amely hivatkozással a törvényes felhatalmazás alapján az osztrák pénzügyminiszterrel megkötött különleges megállapodásra, az ide tartozó vállalatok jövedelmeinek, illetve hozadékainak mérvadó felosztása tekintetében a következő szabályokat állítja fel: 1. Ha valamely vállalatnak az egyik államban ipari telepe, a másik államban eladási telepe van, úgy az eladási telep megadóztatásánál adóalapul veendő annak az össznyereségnek Va része, amely az eladási telep által közvetített eladásokból állott elő. Amennyiben ez az eladási telep a bevásárlást is végzi, akkor az adóalap az össznyereség felére emelkedik. 2. Ha csakis kereskedelmi (nem ipari) tevékenységről van szó, és az egyik államban lévő fióktelep a bevásárlást, a másik államban lévő üzlettelep pedig az eladásokat eszközli, akkor az ezzel a kereskedelmi tevékenységgel elért össznyereséget egyenlő arányban kell felosztani. Ha ennél a kereskedelmi tevékenységnél a két üzlettelep tevékenysége közös, úgy az ezen közös tevékenységgel elért nyers bevételt az anyavállalat és fiókok összes nyersbevételéhez kell arányosítani és ezen arány szerint kell a vállalat összjövedelméből kiszámítani a két szóbanforgó vállalatnak azt a jövedelmét, amely felefele részben a két állam között felosztandó és adóztatás alá kerül. Amennyiben a nyereség kizárólag a két államban lévő üzlettelepek egyikének tevékenysége folytán állott elő, úgy az ezen tevékenység folytán elért nyers bevételnek a vállalat összes nyers bevételének arányában kell az összjövedelemből kiszámítani. Hogy ezen számítás alkalmazása mellett azon állam, amelyben valamely társulati (testületi) adó alá eső vállalatnak üzletvezetősége egyedül, vagy ezenfelül még egy üzlettelepe is van, mindenképen valamely minimális adóhoz jusson, a két pénzügyminiszter úgy állapodott meg, hogy a vállalat székhelyének állama legalább oly adóalapot legyen jogosult megadóztatni, amely a vállalat jövedelmének Vio-énél kevesebb nem lehet. A felosztást a két állam adóhatóságai egyetértően a nyereség- és veszteségszámla szerint is eszközölhetik, ha az ilyen osztás előreláthatólag nem tér el lényegesen a nyers bevételek arányában a fentiek szerint várható eredményektől. Ha qzek a mértékszabályok nyilvánvalóan ellentmondanak a tényleges jövedelmezőségi arányoknak a két pénzügyminiszter 12 1. sz.