Az adó, 1926 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1926 / 7-8. szám - Egyenes adóügyeink köréből
A m. kir. közigazgatási bíróság jogegységi tanácsának megállapodásai. arra való figyelemmel is, hogy a 14. §. 1. pontja éppen úgy, mint az 5. pont, „minden egyes részvény" után rendeli az illetéket fizetni, de a törvény hatálybalépése óta a tulajdonképeni részvénykibocsátási illetékek jogosságának elbírálásánál sohasem volt vitás, hogy a részvény nem tárgya az illetéknek, hanem csak az illeték alapjának meghatározója, s az illeték jogossága nem függ attól, hogy a részvények tényleg kibocsáttassanak, az 5. pontnak az 1. ponttal egyező rendelkezését sem lehet ellenkezően értelmezni, és jogos a megállapodásban kifejezett álláspont. 128. sz. megállapodás. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok az 1922/23. üzlet évben elér; nyereségtöbblet után az 1920: XXIII. t.-c. 68. §-a alapján nycreségtöbbletadot kötelesek fizetni. Indokok: Az 1916 : XXIX. t.-c. alapján a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok három év nyereségtöbblete után tartoztak hadinyereségadót fizetni és pedig azok a vállalatok is, amelyeknek négy hadi iizletévük volt, mert a törvény 3. §-a szerint ezeknél a vállalatoknál az utolsó (1916/17.) hadi üzletév zárlata alapján megállapított hadinyereségadó csak azzal az összeggel volt előírandó, amennyivel az az első (1913/14.) hadi üzletév zárlata alapján kivetett hadinyereségadót meghaladta. Az 1918 : IX. t.-c. 10. §-a alapján a vállalatok további három év nyereségtöbblete után tartoztak hadinyereségadót fizetni és az 1920 : XXIII. t.-c. 68. §-a szerint a hadinyereségadóról szóló törvényes rendelkezések hatálya még további három évvel meghosszabbíttatott, vagyis az utolsó év, amelyben elért nyereségtöbblet után a vállalatok nyereségtöbbletadót tartoztak fizetni, az 1922. év volt, illetőleg azoknál a vállalatoknál, amelyeknek üzletéve a naptári évvel nem azonos, az 1922/23. üzleti év. A felhívott törvényes rendelkezések alapján tehát a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok összesen kilenc évre tartoztak a hadiryereségadóról szóló törvényes rendelkezések szerint nyereségtöbbletadót fizetni. A társulati adóról szóló 1922 : XXIV. t.-c. hadinyereségadóról szóló törvényes rendelkezések hatályát nem hosszabbította meg, tehát a törvényhozó által nyereségtöbbletadóval érinteni kívánt kilencedik év elteltével az 1920 : XXIII. t.-c. 68. §-ának hatálya önmagától megszűnt. Mégis az 1922 : XXIV. t.-c. 53. §-ának (3) bekezdése kimondotta, hogy 1923. január elsejével a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok nyereségtöbbletadóiára vonatkozólag érvényben volt törvények és szabályok hatálya is megszűnik, azonban a (4) bekezdésében oly módon rendelkezett, hogy visszamenőleges adóztatások eseteiben a hatályon kívül helyezett törvények és szabályok rendelkezései az irányadók. Ilyen visszamenőleges adóztatás volt a vállalatok 1922. évi nyereségtöbbletadójának megállapítása az 1922. évi mérleg alapján a kilencedik nyereségtöbbletadóköteles évre, amely nyereségtöbbletadóra vonatkozólag a vállalatok azt vitatták, hogy azt az 1922 : XXIV. t.-c. 53. §-a értelmében annál kevésbbé kötelesek fizetni, mert ugyanazon (1922. évi) nyereségtöbblet után társulati adópótlékot tartoznak fizetni, tehát kétszeresen volnának megadóztatva. Erre a kifogásra azonban a közigazgatási bíróság már megállapította, hogy alaptalan, mert az 1920 : XXIII. t.-c. 68. §-a alapján az 1922. évben elért nyereségtöbblet után a nyereségtöbbletadó az 1922. évre visszamenőleg lesz kivetve, a társulati adópótlékot pedig ugyancsak az 7—8. sz. 32:
