Az adó, 1926 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 7-8. szám - Egyenes adóügyeink köréből

Körösi Lajos: Egyenes adóügyeink köréből. korlat szerint előzetesen és tételenkint alaposan felül nem vizsgált adókiszámítási javaslatok ellen okvetetlenül ezer meg ezer számban érkező észrevételek, illetve fellebbezések szabályszerű előterjesztése és különösen az utóbbiaknak előkészítése és elintézése az arra hivatottakat valóban nehéz sor elé állítaná. Végül még azt is megjegyezhetem, hogy az adókiszámítási javaslatoknak imént nyomatékosan hangsúlyozott előzetes felülvizsgálata nélkül, különösen az adóügyi fellebbezések és bírói panaszok tömege, a kívánatos és jóval csekélyebb számra — valószínűleg — sohasem lesz leszállítható. Lényeges javulást azonban ezen a téren csak megfelelő törvényes intézkedések biztosíthatnak. Kezdettől fogva máig ugyanis leginkább ott rejlett az említett adókiszámítási tervezetek ellen támasztott rengeteg panasz állandó kútforrása, hogy az idevágó p. ü. min. körrendeletekből vagy utasításokból szinte maiglan véletlen kimaradt (a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokra, illetve a társulati adóra vonatkozó adókiszámítási javaslatok kivételével) olynemü határozott rendelkezés, mely az említett fentebbi három adóra vonatkozó adókiszámítási javaslatok tételenkinti előzetes felülvizsgálását szigorúan megkövetelte volna. A szóban levő adókiszámítási tervezetek eddigi, ú. n. kémpróbák útján gyakorolt központi felülvizsgálata, legtöbbnyire a felülvizsgálati idő rövid volta miatt, csak elvileg és nagyjában felelt meg a célnak; de az esetleg tömegesen hibás és aránytalan adókiszámítási javaslatokat a központból kiküldött s egyébként igen kiváló szakemberek, a jelzett okból, természetesen tételenkint felül nem vizsgálhatták, és így azokat tételenkint alaposan sem ki nem igazíthatták, sem megfelelően nem helyesbítethették. Ezt a nem éppen csekély hiányt, illetve az abból folyó következmények hátrányait az adókötelesek rendszerint már csak az előírt II. és III. fokú jogorvoslatok útján pótolhatták, illetve háríthatták el, ha ugyan ehhez a módszerhez ők vagy megbízottaik véletlenül kellőképen értettek. Amint a múltban láttuk, többször megtörtént, hogy főleg a nagyobb városaink adózóira vonatkozólag készített fentebbi adókiszámítási javaslatok túlzott mérve miatt az érdekeltek sérelmük orvoslását nem csak a helyi pénzügyi hátóságtól követelték, hanem nem egyszer magától a mindig szerfölött elfoglalt m. kir. pénzügyminisztertől is és főleg tisztelgő küldöttségek útján igyekeztek úgyszólván kierőszakolni a szerintük elviselhetetlen és őket töukretevéssel fenyegető adókiszámítási javaslatoknak nem csupán központi felülvizsgálását, hanem azonnal való lényeges átdolgozását. A pénzügyi kormányzat azonban ennek a gyakran lármás igénynek legtöbbször természetesen csak részben tehetett eleget s amidőn az érdekelteket legőszintébb jóakaratáról biztosította, rendszerint azt is hangsúlyozta, hogy miután a pénzügyminiszternek az állítólag fennforgó ezer meg ezer téves avagy helytelen adókiszámítási javaslat esetleges tévedéseit vagy túlkapásait egyémenkint kiigazíttatni már az idő rövidsége miatt sem áll módjában, ennélfogva az állítólag rendkívül sérelmes adótételeket az érdekeltek a törvény rendes 264 7—8. S7.