Az adó, 1925 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 2-3. szám - Az általános és fényűzési forgalmi adó mai rendszerének hiányai és a reform irányelvei [2. r.]

Dr. Pécsi /.": Az ált. és fényűzési iorg. adó mai rendszerének hiányai. , Reméljük, hogy a p. ü. min. rendeletnek meg volt az az üdvös hatása, hogy, a felfedezett eltitkolási esetekben a felek és az adóügyi hatóságok közt főleg az első időben megindult, valóságos vásári alkudozások megszűntek, viszont azonban túlszigorunak tartjuk az adózók minden arra vonatkozó figyelmeztetésének eltiltájsát, hogy a lefizetett pénzbírság ellenében az eljárás megszüntetését kérhetik. E tilalom folytán ugyanis éppen az adócsalási ügyekben kevésbbé járatos és így a tisztességesebb, valamint gyámoltalanabb adózók kerülnek hátrányba. Természetcsen a „kegyelmezési jog" gyakorlásának, mely a törvény hatályának valóban kivételes esetekben indokolt felfüggesztése, tényleg kivételesnek kellene lennie, mert különben az egész adócsalási törvény illuzóriussá válnék. De az is bizonyos, hogy az adócsalási ügyeknél és az itt szóba jöhető kegyelmezési jog gyakorlásánál sohasem szabad figyelmen kívül hagyni azt a körülményt, hogy a vétkes nem csupán megrövidíti a kincstárt, hanem emellett még sikkasztást is követ el, amint e körülményre dr. Vargha Imre is rámutatott.106) IX. Fényűzési forgalmi adónk tekintetében elfoglalt elvi álláspontunkat már volt alkalmunk jelezni jelen dolgozatunk III. részében. Annálfogva, hogy a fényűzési adótörvényünk általában világos szövegezésű, s hogy ez adó — sajátos természeténél fogva is — jóval csekélyebb körre vonatkozik, mint az általános forgalmi adótörvény, súrlódási felületei is kevésbbé számosak, mint az általános forgalmi adóéi. Az előbbi állítást az a körülmény is megvilágíthatja, hogy e törvény életbeléptétől fogva a mai napig alig 10—15 esetben merült fel szüksége annak, hogy fényűzési adótörvényünk egyes rendelkezéseinek mikénti alkalmazása elvileg legfelsőbb bírói szóval döntessék el. Ügy látjuk, hogy az e törvény néhány évi fennálása során felmerült revíziós kívánságok legnagyobb részükben az értékhatárok időnkinti módosítására irányultak. A pénzügyi kormányzat tőle telhetőleg igyekezett is ezen — értékmérő koronánk folytonos sülyedésére alapított — jogosult kívánalmakat honorálni, amennyiben az 1920. évi 90.000. sz. Végrehajtási Utasítás életbelépte óta kiadott nyolc p. ü. min. rendelet csaknem kizárólagos tartalmát éppen az értékhatárok folytonos módosítása tette ki.107) Ettől eltekintve, az érdekeltségi körök és szakmák elvi és gyakorlati kifogásai tekintetében tanulságos ama tárgyalások anyaga, melyeket még az 1922. 306) Dr. Vargha Imre: „Infláció és adózás" c. cikksorozatának V. fej. a „Magy. Ker. Lapja" 1922. évi 55. számában. 107) L. a 11.811/1921., 23.062/1921., 1.900/1922., 78.788/1922., 171.100. 1923., 96.300/1923., 124.900/1923., 53.500/1924. sz. p. ü. min. rendeleteket. 68 2—3. SZ.