Az adó, 1925 (13. évfolyam, 1-10. szám)
1925 / 2-3. szám - Az általános és fényűzési forgalmi adó mai rendszerének hiányai és a reform irányelvei [2. r.]
tartozik, az adóért való egyetemleges felelősség megállapítása azonban már nehezebb az oly esetekben, amikor az ügyletkötő tag nem egyúttai a többiek nevében és megbízásából jár el. Hogy azonban az eljáró hatóságok célszerűtlenül ne terheltessenek azzal, hogy az ügyletkötés mikéntjét minden egyes esetben megvizsgálják, a tagnak az alkalmi egyesülésből eredő ügyleteinek egyetemleges adókötelezettségét általánosságban ki lehetne mondani függetlenül a K. T. 62. §. 3. bek.-ben foglalt disztinkciótól. (Adótörvénynek a K. T.-től eltérésére a társulati adótörvény is mutat precedenseket.) Az ÍJ. 33. §. tudvalevőleg külön rendelettel leendő intézkedést helyezett kilátásba annak részletes megállapításáról, hogy „a pénzintézetek üzletkörébe eső ügyletek közül a T. 37. §. 5. és ű. (U. 21. §. 5. és 6.) pontjában foglalt rendelkezések alapján az általános forgalmi adó alól való mentesség mely ügyleteket illet meg és melyeket nem". Mivel pedig e rendelet kibocsátása elmaradt, a rendelkezés a reform során volna eszközlendő. Miután e dolgozat előbbi helyein kifejtettek szerint az őstermelés (íöldniívelés) is bevonandó lenne az általános forgalmi adókötelezettségbe, miután a kizárólag terménykereskedéssel foglalkozóknak a T. 37. §. 12. pontjában biztosított részleges adómentessége szintén megszüntetendő lenne, miután a T. 37. §. 11. pontjában foglalt mentesség az 1924. évi június hó 30-ával amúgy is hatályát vesztette, a T. 37. §-ának 7., 8., 9., 10., 14. és 15. pontjaiban foglalt s továbbra is indokolt mentességi esetek épségben hagyásával tényleg csak a T. 37. §. 5. és 6. pontjaiban érintett ügyletek adómentessége, illetőleg adókötelezettsége volna kifejezendő néhány oly bevételi nem adókötelezettségének felvételével, melyek a szorosan vett takarékpénztári és banküzletágban keletkeznek. A szórósán vett takarékpénztári és banküzletágban keletkező bevételek közül ugyanis eddig csak az értékpapír- és valutakereskedésből származó bevételek tárgyában rendelkezett a pénzügyminiszter, valamint a pénztári elismervények beváltásával járó munkáért a Pénzintézeti Központtól nyert munkadíj forgalmi adókötelezettségét mondotta ki a 94.538/1924. sz. p. ü. min. rendelettel. Ezek után újból feltételezve a külön valuta- és devizaforgalmi adó törvényi rendezését s hivatkozva az értékpapirforgalini és valuta- és devizaforgalmi alkuszdijak (jutalékok) adókötelezettségéről már fentebb előadottakra, a takarékpénztáraknál és a bankoknál az östermclési foglalkozásnak (földmívelés) az általános szabályok szerint leendő adókötelezettségén felül még a közvetlen, a bizományi és a részes áruügyletekből, továbbá íorgatmánynyal, hátirattal stb. rájuk ruházott áruletéti üzletágból eredő beyételek, a safe-béiietekből és a hitellevelek (akkreditivák) kiadásáért befolyó összegekből, úgy a tőzsdei, mint a kölcsönügyleteknél a követel és tartozik számláknál OA—1%-ban)" felszámítani szo62 2 -3. SZ.