Az adó, 1925 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 2-3. szám - Az általános és fényűzési forgalmi adó mai rendszerének hiányai és a reform irányelvei [2. r.]

Dr, Pécsi J.: Az ált. és fényűzési forg. adó mai rendszerének hiányai. Az általános és fényűzési forgalmi adó mai rendszerének hiányai és a reform irányelvei. *) Irta: dr. Pécsi Jenő nyug. jogtanár. VII. Kívánatos volna a bizományi ügyletek adókötelezettségének világos rendezése már csak azért is, mert részben a forgalmi adókötelezettségiől fü -getlen okokból, részben pedig ezzel kapcsolatban is az utóbbi években sok közönséges kereskedői közvetítői és közönséges árLihitelüzlet öltötte magára a bizományi üzlet külső alakját,82) mely állapot kedvezményezése pedig a törvényhozó szándékától is távol állott.83) Dr. Szövényi László84) egyik cikkében megállapítja, hogy „a magya.r forgalmi adó törvény eredeti javaslata a német törvénnyel szemben a cseh és osztrák forgalmi adószabályokat fogadta el a bizományi ügylet kétszeres adóztatása tekintetében s csupán a közvetítőre nézve, aki megbízója nevében köt a harmadik személlyel üzletet, tett a francia törvény (említett) pontjának megfelelő koncessziót, munkateljesítésnek minősítve ebbeli tevékenységét". Rámutat arra a körülményre, hogy a javaslat eredeti szövegének elfogadásával a törvénybe két — a főszabály alól kivételt statuáló*) Szemlénk pályázatán három angol iont pályadíjban részesített tanulmány. ") A korona folytonos árhullámzása folytán idők során az áruüzlet valóságos devizaűzérkedési vállalattá vált, mely bizonytalanság a gyárost és a kereskedőt a rendes haszonnal jóval nagyobb nyereségszázalék kalkulációjára kényszerítette, minek tudatában a szűkebb keretekben mozgó hitelezés újabban a bizományi és haszonrészesedési ügylet formájába burkolódott olyképen, hogy a hitelező gyáros és bankár az árukat, illetőleg a pénzt azzal a feltétellel bocsátja a kereeskedő rendelkezésére, hogy magának tartja fenn a kiárusításra átengedett, illetőleg a rendelkezésre bocsátott pénzen megvett áruk tulajdonjogát és az eladás folytán elért haszonból bizonyos nagyobb hányadot magának köt ki. L. „Bizományi ügyletek forg. adó alá esnek" c. névtelen cikk az „Adóügyi Szaklap" 1922. évi 3—4. számában. Más a helyzet, ha a bizományi viszony nyilván csak színleges és csak azért választatott, mert így a hitelező, illetve az eladó kockázata kisebb. E tendencia különösen azokban az esetekben vélelmezhető, ha a bizományos nem csupán a bizományi díjat, hanem a megállapodásban foglalt kikötés szerint azt az összeget is (vagy csakis azt az összeget) igényelheti, amennyivel drágábban adta el az árut a megbízója által limitált összegnél. L. „A limitált ár mellett lebonyolított bizományi ügyletek" c. közleményt a „Magy. Ker. Lapja" Adózás c. rovatában az 1923. évi 92. sz. 83) L.: Indokolás 67. o. 84) Dr. Szövényi László: „A bizományos forg. adója" c. cikke az „Adóügyi Útmutató" c. szaklap 1922. évi 9. számában 143. o. 2—3. sz. 57