Az adó, 1925 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1. szám - Magyarország vámszaki reformjai [1. r.]

Joggyakorlat. natkozó ügyek tartoznak c bíróság hatáskörébe A panaszos azonban nem a kivetett kölcsönelőleg és kölcsön, illetőleg az 1923. évi jövedelemés vagyonadó mérvét kifogásolja, hanem azt vitatja, hogy mint olyan külföldi állampolgár, akinek Magyarországon érdekeltsége nincs, kölcsön nyújtására nem kötelezhető. Minthogy ez az igény nem minősíthető végső fokon ennek a bíróságnak elbírálása alá tartozó mérséklési igénynek, a rendelkező rész szerint kellett határozni. (Közig, bíróság 7.616/1924. sz.) ingatlan-vagyonváltság. 1921 : XLV. t.-c. 2. §.7. p. 3. §. és 15. §. S. I. A közbirtokosság vétel útján szerzett legelője az ingatlan vagyonváítság alól nem mentes. II. Nem igényelhető az, hogy a közbirtokosság legelője a közbirtokosság tagjaira, részesedésük arányában jutó részleíenkint, mint azok egyéni tulajdona vonassék vagyonváltság alá. Indokok: I. panaszos elsősorban az 1921 :XLV. t.-c. 2. §-ának 7-ik pontja alapján vagyonváltság-mentességet vitat. Eltekintve attól, hogy a kérdéses ingatlanok nagy része nem is képez legelőt, ez a panaszbeli érvelés azért is alaptalan, mert az 1921 : XLV. t.-c. 2. §-ának 7. pontja a vagyonváltságkötelezettség alól még az 1913 : X. t.-c. 1. §-ában felsorolt minden közös legelőt sem mentesít, hanem kifejezetten csakis a volt úrbéresek közösségének osztatlan közös legelőit, s a t agosítás alkalmával osztatlan közös Használatra kihasított legelőket, vagyis az 1913 : X. t.-c. 1. §-ában felsoroltak közül, csak az 1. és 3. pontjában említetteket veszi ki a vagyonváltság kötelezettsége alól. S miután panaszos maga is azt adja elő, hogy a kérdéses legelő az előbbi felsoroltak egyike alá sem tartozik, hanem az a közbirtokosságnak vétel útján szerzett birtoka: ezen az alapon vagyonváltság-mentesség részére meg nem állapítható, mert a törvény rendelkezését más legelőre sem a méltányósság alapján, sem más szempontokból kiterjeszteni nem lehet s mert az a körülmény sem bír befolyással, hogy a vétel útjáni szerzésnek egy , része, még az úrbéri rendezések, vagy tagosítások ideje előtt történt. II. A továbbiakban felhozott az a panaszbeli kérelem, hogy a közbirtokosság emez ingatlanai a közbirtokosság tagjaira, részesedésük arányában jutó részletenkint, mint azoknak egyéni tulajdona vonassék vagyonváltság alá, szintén nem teljesíthető, mert panaszos a panasziratában maga is állítja, hogy a közbirtokosság meg van alakítva, jóváhagyott alapszabáyokkal működik, amiből a közbirtokosság önálló jogalanysága következik. A debreceni kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóságnak az iratok közt levő 8.363/1923. sz. értesítéséből kitűnik, hogy az ingatlanokat a „Kisújszállási közbirtokosság" szerezte, s a telekkönyvi kivonatok szerint is. az ingatlanok tulajdonjoga, egyéni részesedés kitüntetése, vagy arra való utalás nélkül a „közbirtokosság" nevén szerepel. Ezekből pedig kétségtelen, hogy a közbirtokosság tagjai nemcsak közös birtokosok, hanem már a kérdéses birtok megszerzésénél is önálló jogalanyként szerepelt közbirtokosságot alkottak. S a tulajdonjog a vagyonváltság kötelezettségének beálltakor is a közbirtokosságot illette. Ezen nem változtat az. hogy a közbirtokosság a birtokának legelőt képező részére nézve az 1913 : X. t.-c. értelmében, a közösségből folyó ügyek vitelére esetleg legelőtársulattá is köteles alakulni, s akkor a tagok más jogviszonyt állapíthatnak meg, inert a vagyonváltság kivetésénél a vagyonváltság-kötelezettség beálltakor fennállott állapot az irányadó. Nem változtat az sem, hogy a közbirtokosság vagyonából a közbirtokosság tagjait megillető részesedés az úgynevezett forintos földek tulajdonjogával van összekapcsolva, mert ez csak a részesedés arányának meghatározására és a részesedés átruházására bír befolyással. Mindezek miatt a vagyonváltság kivetésénél, az 1921 : XLV. t.-cikknek nem — a csupán közös birtokosokra vonatkozó — 15. §. második bekezdésének, hanem a 3-ik §-ának rendelkezése az irányadó, amiért a kir. pénzügyigazgatóság határozata helyes. (Közig bíróság 5.668/1924. sz.) 1. sz. 53