Az adó, 1925 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1. szám - Magyarország vámszaki reformjai [1. r.]

Joggyakorlat. natkozó ügyek tartoznak c bíróság hatáskörébe A panaszos azonban nem a kivetett kölcsönelőleg és köl­csön, illetőleg az 1923. évi jövedelem­és vagyonadó mérvét kifogásolja, hanem azt vitatja, hogy mint olyan külföldi állampolgár, akinek Magyar­országon érdekeltsége nincs, köl­csön nyújtására nem kötelezhető. Minthogy ez az igény nem minősít­hető végső fokon ennek a bíróságnak elbírálása alá tartozó mérséklési igénynek, a rendelkező rész szerint kellett határozni. (Közig, bíróság 7.616/1924. sz.) ingatlan-vagyonváltság. 1921 : XLV. t.-c. 2. §.7. p. 3. §. és 15. §. S. I. A közbirtokosság vétel útján szerzett legelője az ingatlan vagyon­váítság alól nem mentes. II. Nem igényelhető az, hogy a közbirtokos­ság legelője a közbirtokosság tag­jaira, részesedésük arányában jutó részleíenkint, mint azok egyéni tulaj­dona vonassék vagyonváltság alá. Indokok: I. panaszos elsősorban az 1921 :XLV. t.-c. 2. §-ának 7-ik pontja alapján vagyonváltság-mentességet vitat. Eltekintve attól, hogy a kérdéses ingatlanok nagy része nem is képez legelőt, ez a panaszbeli érvelés azért is alaptalan, mert az 1921 : XLV. t.-c. 2. §-ának 7. pontja a vagyonváltság­kötelezettség alól még az 1913 : X. t.-c. 1. §-ában felsorolt minden közös legelőt sem mentesít, hanem kifeje­zetten csakis a volt úrbéresek közös­ségének osztatlan közös legelőit, s a t agosítás alkalmával osztatlan közös Használatra kihasított legelő­ket, vagyis az 1913 : X. t.-c. 1. §-ában felsoroltak közül, csak az 1. és 3. pontjában említetteket veszi ki a vagyonváltság kötelezettsége alól. S miután panaszos maga is azt adja elő, hogy a kérdéses legelő az előbbi felsoroltak egyike alá sem tartozik, hanem az a közbirtokosságnak vétel útján szerzett birtoka: ezen az alapon vagyonváltság-mentesség részére meg nem állapítható, mert a törvény rendelkezését más legelőre sem a méltányósság alapján, sem más szem­pontokból kiterjeszteni nem lehet s mert az a körülmény sem bír befo­lyással, hogy a vétel útjáni szerzés­nek egy , része, még az úrbéri ren­dezések, vagy tagosítások ideje előtt történt. II. A továbbiakban felhozott az a panaszbeli kérelem, hogy a közbirto­kosság emez ingatlanai a közbirto­kosság tagjaira, részesedésük ará­nyában jutó részletenkint, mint azok­nak egyéni tulajdona vonassék va­gyonváltság alá, szintén nem teljesít­hető, mert panaszos a panasziratá­ban maga is állítja, hogy a közbirto­kosság meg van alakítva, jóváhagyott alapszabáyokkal működik, amiből a közbirtokosság önálló jogalanysága következik. A debreceni kir. járás­bíróság, mint telekkönyvi hatóságnak az iratok közt levő 8.363/1923. sz. értesítéséből kitűnik, hogy az ingat­lanokat a „Kisújszállási közbirtokos­ság" szerezte, s a telekkönyvi kivo­natok szerint is. az ingatlanok tulaj­donjoga, egyéni részesedés kitünte­tése, vagy arra való utalás nélkül a „közbirtokosság" nevén szerepel. Ezekből pedig kétségtelen, hogy a közbirtokosság tagjai nemcsak közös birtokosok, hanem már a kérdéses birtok megszerzésénél is önálló jog­alanyként szerepelt közbirtokosságot alkottak. S a tulajdonjog a vagyonváltság kötelezettségének beálltakor is a közbirtokosságot illette. Ezen nem változtat az. hogy a köz­birtokosság a birtokának legelőt képező részére nézve az 1913 : X. t.-c. értelmében, a közösségből folyó ügyek vitelére esetleg legelőtársu­lattá is köteles alakulni, s akkor a tagok más jogviszonyt állapíthatnak meg, inert a vagyonváltság kivetésé­nél a vagyonváltság-kötelezettség beálltakor fennállott állapot az irány­adó. Nem változtat az sem, hogy a köz­birtokosság vagyonából a közbirto­kosság tagjait megillető részesedés az úgynevezett forintos földek tulaj­donjogával van összekapcsolva, mert ez csak a részesedés arányának meg­határozására és a részesedés átru­házására bír befolyással. Mindezek miatt a vagyonváltság kivetésénél, az 1921 : XLV. t.-cikknek nem — a csupán közös birtokosokra vonatkozó — 15. §. második bekez­désének, hanem a 3-ik §-ának rendel­kezése az irányadó, amiért a kir. pénzügyigazgatóság határozata he­lyes. (Közig bíróság 5.668/1924. sz.) 1. sz. 53

Next

/
Thumbnails
Contents