Az adó, 1925 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1. szám - Gyakorlati megjegyzések a forgalmi adó törvényekhez és rendeletekhez 2. [r.]. A malomüzemek általános forgalmi adója

^Sztojka Miklós: Gyakorlati megjegyzések a forgalmi adó törvényekhez. országosan 1.100 vágón búzában állapíttatott meg, amelynek szétosztása az előbbi termelési évre megállapított 4.400 vágón búza- és rozskontingens arányában történt. Mindkét termelési év kontingensének eredménye egy, mert t. i. az őrlési adó idejében vállalt vámkontingens természetben beszolgáltatandó volt s kapott a malom ezért 75%-os térítést őrlési díj címén, így tehát az adó 25%-a volt a vámkeresetnek; a folyó termelési évben a kontingens az előző évinek V4-re szállíttatván le, az immár készpénzben fizetendő átalány terhe tehát ugyanannyi. Saját kereskedelmi őrlés esetében az adó alapja a szállított áru fejében teljesített fizetések összege, vagyis az őrlési termékek eladásából származó nyers bevétel. A molnárérdekeket képviselő Molnárok Lapjából értesültem oly eljárásról, amely szerint, ha a malomnak külön lisztelárusító helyisége van, némely vidékek külön követelik az adót a malomtól és külön a saját lisztkereskedése után, azt állítván, hogy itt két áruszállítás van. Ily értelmezés azonban egyáltalában meg sem állhat, ez nem magyarázható így az említett 5.600/1924. sz. körrendeletből, de ellentétben' állana az általános szabályokkal is, mert világos, hogy kétszeres adóztatás állana elő. Egy személy ugyanazon árura nézve csak egy ízben lehet áruszállító s így mindegy, hogy a malom direkt a malomtelepről, vagy a város más részében, telepétől távol, külön elárusító helyid ségből adja el az őrleményt, áruszállítás csak egy ízben történik. Következik ez a 4. §. 3. bekezdésének azon szövegéből, hogy a malom az őrleményeket közvetlenül, vagy közvetve árusítsa. Itt a fontos az, hogy az adó tárgya az őrlés, mint áruszállítás s ez csak egyszer adóztatható meg. Sokféleképen magyarázták országosan a körrendelet 4. §-ának 5. bekezdését is a „saját vámkereseti felesleg" fogalmát illetőleg. Ezen szakasz szerint a malom által végzett vámőrlésből származó keresetnek felőrlése és az abból származó őrleményeknek forgalomba hozatala általában kereskedelmi őrlésnek minősül, kivéve azt az esetet, amikor a malom kizárólag a saját vámkereseti feleslegét dolgozza fel eladás céljára, vagyis ha a malom csakis vámőrlést végez (vámmalom), amidőn ez az őrlés is a rendelet alkalmazása szempontjából vámőrlésnek tekintetik. Tehát ha a malom nemcsak vámőrlést, hanem kereskedelmi őrlést is végez (vegyes malmok), a vámőrlésből származó vámkereseti felesleg felőrlése és eladása is kereskedelmi őrlés. A körrendelet életbeléptetésének ötödik hónapjában egy gőzmalom fordul azon kérdéssel az „Adóügyi Útmutató" című szaklaphoz (1924. nov. szám 157. o.), hogy mit kell érteni saját vámkereseti felesleg alatt!? Sokan az őrlési adó idejében hatályban volt 32.000/1923. sz, közélelmezésügyi miniszteri rendelet 5. pontjából kiindulva, azt vélték, hogy ha a vámőrlő malom kereskedelmi őrléssel is foglalkozik, a vámőrlésből származó keresetnek az átalányozásnál alapul vett mennyiséget meghaladó része (kivéve még természetesen a saját háztartásban és a saját alkalmazottak részére felőrölt meny1. sz. 35