Az adó, 1925 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1. szám - A Közigazgatási Biróság és az adófelszólamlási bizottságok. Reflexiók dr. Bodó Farkas kir. közigazgatási bíró úrnak AZ ADÓ 1924. évi decemberi számában közzétett cikkére

Dr. Nagy Dezső: A Közig. Bíróság és az adói clszólamlási bizottságok. A Közigazgatási Bíróság és az adófel szólamlási bizottságok. Reflexiók dr. Bodó Farkas kir. közigazgatási bíró úrnak AZ ADÓ 1924. évi decemberi számában közzétett cikkére. Irta: dr. Nagy Dezső, ügyvéd. Jelen cikk keretében főleg az adófelszólamlási bizottságnak (röviden bizottság), mint alsóbíróságnak a Közigazgatási Bírósághoz, mint felsőbírósághoz való viszonyával, illetve azzal a helyzettel kívánok foglalkozni, melybe a bizottságokat a Közigazgatási Bíróságnak az alcímben említett cikk szerint hozott határozatai hozták. Ezt megelőzőleg azonban legyen szabad néhány megjegyzéssel kiegészítenem a cikknek az állami kölcsön, illetve kölcsönelőleg kivetésére vonatkozó fejtegetéseit. Azt hiszem, rendkívül nagy szolgálatot tett a cikkíró annak mélyreható és meggyőző kifejtésével, hogy a 70.750/1924. P. M. sz. rendelet 1. §-ának 2. b) pontja, mely az 1924 : VI. t.-c. 4. §-ának „aránytalanul súlyos és aránytalanul csekély" szavait interpretálja, mennyire helytelen, sőt törvényellenes. A nagy szolgálatot abban vélem felfedezni, hogy remélhető az, hogy a valamely adózó adójának a más adózó adójával való „arányosításáénak ily tiszteletreméltó és nagy tekintélyű helyről útnak indított perhorreszkálása ezt a fogalmat úgy a törvényszerkesztésből, mint a jogalkalmazásból egyszersmindcnkorra ki fogja zárni. Ezzel az arányosítással ugyanis nemcsak itt találkoztunk újabban. Az általános kereseti adó kivetések helyesbítése tárgyában 1924. október 3-án kiadott 139.383/1924. VlII/a sz. körrendeletben még fokozottabb mértékben burjánzott fe' az arányosításnak a mai adórendszerünk talajába semmiképen bele nem illeszthető ez a növénye. Pénzügyi kormányzatunk ugyanis felismervén az 1924. évi általános kereseti adó kivetések körül felmerült súlyos tévedéseket és méltánytalanságokat, elrendelte ezeknek a kivetéseknek az arányosítás útján való revízióját. Ennek alapjául pedig nemcsak az egyesekre, hanem egész foglalkozási ágakra, sőt községekre, helyesebben azok tagjaira, illetve lakosaira kivetett adók összehasonlítását jelölte meg. Méltán kérdezhetjük: lehet-e a mai adórendszerünkben, a szigorú, minden fillérnyi jövedelmet számonkérő vallomásadási kötelezettség és az adócsalás állandó damoklesi kardjának korában a más adójával való összehasonlítást a kivetés alapjául elfogadni? Vájjon előmozdítja-e az adómorál fejlődését egyesek, vagy egész adócsoportok saját vallomásának hivatalosan már ab ovo elrendelt, egyszerű félretétele s ugyanezekre vonatkozólag mások vallomásának 28 1. SZ.