Az adó, 1925 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 9. szám - Részvénytársasági apportok

Joggyakorlat. ségét vitató panaszt részben jogosnak kellett elismerni. Az okirat tartalma szerint a panaszos fivére nem a maga, hanem a panaszos által felajánlott házassági járadékot kívánta biztosítani, vagyis nem a 4.000 korona évi jövedelem felerészének a szolgáltatására, hanem csak a panaszos által az álláshoz illő életmód javítására sajátjából fordítandó jövedelemnek dologi kezesként jelzáloggal való biztosítására kötelezte magát, az ajándékozási és ingatlanátrnházási illetékek követelésének tehát alapja nincs. Az okiratnak a panaszos fivére által történt jelzáloglekötésröl szóló részéről azonban az illetékdíjjegyzék 54. tétele szerint a panaszos által vállalt kötelezettség értéke után II. fokozaté illeték jár. Ennek a kötelezettségnek az értéke a panaszos által az álláshoz illő életmód javítására fordítandó évi 4.000 koronának a háromszoros összege, vagyis 12.000 korona. A katonai nősülési szabályzat szerint ugyanis az álláshoz illő életmód javítása végett szükséges jövedelem biztosítására szolgáló óvadékot nem a házasság időtartamára, vagy valamelyik házastárs haláláig, hanem az óvadéknyujtási kötelezettség tartamára kell adni. Az óvadéknyujtási kötelezettség tartama az említett nősülési szabályzat 23. §-a szerint bizonytalan lévén, az évi járadék értékének a megállapításánál az illetékszabályok 85—87. §-ait, amelyekre az illctékdíjjegyzék 57. tételében hivatkozás történik, alkalmazni nem lehet, mert ezek csak arra az esetre rendelkeznek, ha a tőke haszonélvezete vagy az évi járadék életfogytig, vagy tíz évnél hosszabb vagy rövidebb, de meghatározott időre van kikötve. A katonai házassági járadéknak harmadik személy által jelzáloggal való biztosításáról szóló okirat illetékének az értékalapját tehát a visszatérő szolgáltatások értékeléséről általánosságban rendelkező 61. §-ának e) pontja szerint kell meghatározni, az ebben a pontban levő rendelkezés szerint pedig a bizonytalan időre kikötött szolgáltatásnak az évi szolgáltatás háromszoros összege az alapja. A 12.000 korona után járó II. fokozatú illeték összege az 1920: XXIV. törvény 1. §-a szerint 120 korona. (Közig, bíróság 14.855/1922. sz.) Törvénykezési 1914 : XL1II. t.-c. 3C. §. Ileték. ; 101. Ha az egyesség a kereseti tökének csak egy hányadára létesül, csak a hányadrészre eső illetéknek a fele követelhető. Indokok: A debreceni királyi törvényszéknek R. Endre által a panaszos ellen 248.182 korona 30 fillérért indított perben 1919. évi P. 344/13. szám alatt létesült egyesség megkötésénél való közreműködéséért járó illetéket az állami kincstár a kereseti töke kirekekített egész összege után követeli. A panaszosnak az illeték leszállítására irányuló igényét jogosnak kellett elismerni és az illetéket az 1914 : XLIII. törvény 36. §-a második bekezdésében levő szabálynak az eset hasonlósága alapján való alkalmazásával 165.000 korona 2"6 százalékának a felerészében kellett megállapítani, mert az egyesség a kereseti tőkének csak 165.000 koronányi részére nézve létesült. (Közig, bíróság 7.962/1924. sz.) 372 9. sz.