Az adó, 1925 (13. évfolyam, 1-10. szám)
1925 / 1. szám - Az általános és fényűzési forgalmi adó mai rendszerének hiányai és a reform irányelvei [1. r.]
Dr. Pécsi J.: Az ált. és fényűzési íorg. adó mai rendszerének hiányai. hető s akik valószínűleg az amúgy is kisebb adóerővel bíró törpeés egészen kisbirtokosokból kerülnek majd ki: a megfelelő adatszolgáltatás hiányában az általános forgalmi adóknál amúgy sem ismeretlen átalányozási, illetőleg becslési eljárás volna alkalmazható. • Az adminisztráció szempontjából támasztott aggályokat pedig túlzottnak gondoljuk egyrészről azért, mert hiszen úgyis csupán átlagos valószínűségek megállapítása, illetőleg a bejelentések ily szempontból leendő elbírálása tenné ki az adminisztráció főfeladatát. Mint a legtöbb tárgyi alappal bíró s a tényleges nyers bevételt leginkább megközelítő adóztatás nyilván a termelési adó felelne meg legjobban a forgalmi adó legbensőbb természetének, melynél az adókulcsnak természetesen relatíve magasabb mérvben kellene megállapíttatnia, mint általában az ipar és kereskedelem körében, mert a földinívelési tevékenység termékei kavésbbé gyakori átruházás, illetőleg szállítási tárgyai szoktak lenni s így e termelési ág 3%-os kulcs mellett indokolatlanul kedvezményeztetne abban az esetben, ha pl. az ipari és kereskedelmi foglalkozások körében előforduló áruszállításokra nézve az eddigi adóztatási rendszer és kulcs fenntartatnék. Bár a pénzügyi kormányzat idevonatkozó terveibe nem vagyunk beavatva, mégis belpolitikai helyzetünk mai állásában alig tartjuk valószínűnek, hogy a kormányzat ily termelési adó tervével felléphetne s még kevésbbé gondoljuk megvalósíthatónak ily tervnek nemzetgyűlésünkben való keresztülvitelét. A íöldmívelésnek az általános forgalmi adókötelezettségbe leendő bevonása módjára nézve másodsorban szóba jöhet az osztrák törvényhozás amaz intézkedésének lemásolása, mely a mezőgazdasági termelésnek módot nyújt a forgalmi adónak a kataszteri tiszta jövedelem alapján kivetett adóátalányban való lerovására. Részünkről úgy az ilyenféle, mint netán az egyes érdekképviseletek közreműködésével eszközölt átalányozási rendszereket a forgalmi adóztatás mivoltával, lényegével és céljával ellentéteseknek gondoljuk s alkalmazásukat csupán különös méltánylást igénylő gyakorlati okokból s csak egészen kivételesen tartanok megengedhetőknek. Szóba jöhetne még Síolper tervezte Umlagé-nak részleges és módosított megvalósítása olyképen, hogy a mezőgazdasági ágban az érdekelt adózókból alakított autonóm adószövetség szervei vessék ki az ezen ágazatra eső forgalmi adóátalányt. Stolper „adószövetségi" eszméje voltaképen a régi felosztásos (reparticionális) adóztatás új életrekeltésének hat. Erről az elmélet már régen kimondotta ítéletét, mely szerint e rendszer legnagyobb hátránya a felosztás önkényessége és az a törekvés volt, melynél fogva egyik tartomány a másikra, egyik megye a másikra, egyik falu a másikra, egyik egyén a másikra törekedett az adót áthárítani s hogy az egyes községekben az adó16 1. sz.
